Kocsis Zoltán a legnagyobb tehetség, zseni volt, páratlan energiával és kapacitással bírt nemcsak minőségben, hanem mennyiségben is – mondta el a világhírű zongoraművészre emlékezve Vásáry Tamás Kossuth-díjas zongoraművész és karmester az MTI-nek.
A Nemzet Művésze címmel kitüntetett Vásáry Tamás kiemelte: felbecsülhetetlen érték már önmagában az is, amit Kocsis Zoltán Bartók hagyatékával tett, ő fedezte fel, hogy mi minden maradt a zeneszerző után. Felidézte: amikor Kocsis Zoltán Bartók III. zongoraversenyét adta elő az ő dirigálásával, úgy vezette be a közönségnek, hogy most alkalmuk lesz Bartók földi helytartójával együtt muzsikálni. Már a próbák alatt is olyan észrevételei voltak ugyanis, hogy kiderült, ő a legkompetensebb személy arra, hogy Bartókról beszéljen, Bartókot zenéljen. Hihetetlen energiája és kapacitása volt, nemcsak minőségben, hanem mennyiségben is, ami páratlan. Annyi terve volt és olyan sok lehetett volna még. Pótolhatatlan – mutatott rá Vásáry Tamás.
Emlékeztetett arra, hogy Londonban ismerte meg az akkor 18-19 éves Kocsis Zoltánt, akinek enciklopédikus tudása lenyűgöző volt. Róla és Ránki Dezsőről úgy beszéltek, mint az új Kodály-Bartók párosról. „Bensőséges viszonyunk volt, kialakult egy olyan barátság, ami fontos volt mindkettőnknek” – fogalmazott Vásáry Tamás, hozzátéve: egyébként is szívén viseli a fiatal tehetségek sorsát és amikor ilyen különleges tehetségről van szó, ilyen zseniális valakiről, mint Kocsis Zoltán, akkor még inkább. Elmondta: november 26-án Schubert-estet dirigál a Müpában, közte a Befejezetlen (VIII.) szimfóniát, amelyet Kocsis Zoltán emlékének ajánl. A szimfónia egy fiatal emberről szól, akinek még nem kellett volna meghalnia. „Az első tételben írta meg a saját halálát, a második tételben pedig odaátról üzen, hogy ott béke van és boldogság” – fogalmazott Vásáry Tamás.
Edvi Péter: a világ zenei életét óriási veszteség érte
Kocsis Zoltán Bartók Béla és Kodály Zoltán után a legnagyobb muzsikus volt, aki Magyarország zenei életét mértékadóan befolyásolta. Tehetsége és tudása óriási volt, nagy hiány marad utána – hangsúlyozta Edvi Péter. Emlékeztetett: Kocsis Zoltán 1990-től kezdve élete végéig születésnapi koncertjeit az NGYSZ-nek ajánlotta fel, 26 éven át nekik játszott minden május 30-án. „Az NGYSZ tagja, támogatója, segítője volt”. Ezeket a koncerteket ő szervezte, partnerei szívesen mentek hívó szavára, nagy örömmel muzsikáltak együtt. A legutolsó koncerten is felemelő érzés volt a közelükben lenni és hallgatni a művészetüket – idézte fel Edvi Péter.
Mint mondta, Kocsis Zoltán nehéz ember volt és jó barát. Aki kicsit is közel került hozzá, látta, hogy milyen segítőkész, mindenre odafigyelő ember. Szoros kapcsolatuk volt, nem tudta úgy felhívni, hogy ne reagálna rögtön. Ha valamit nem tudott a zenéről, mindig őt kérdezte meg, s Kocsis Zoltán szívesen válaszolt, örömmel osztotta meg a tudását. Jó volt látni és hallani, hogy szívesen tanít, akár egy barátot is kicsi vagy nagy dologra. „Csodálatosan érzékeny ember volt, elsősorban a zenére, de minden másra is” – emelte ki.
Kitért arra is, hogy közösen alapították a Művészi Társaságot, amelynek művészeti vezetője Kocsis Zoltán volt. Emlékezetes összművészeti előadásokat hoztak létre, benne festészettel, zenével, balettel, prózával. Kiemelte: Kocsis Zoltán tudását és muzikalitását mindenhol csodálták, fantasztikus dolgokat művelt, amivel gyakran meglepte a világot. Archívumokból kikereste azokat a régi feljegyzéseket, kottákat, amikkel más már nem foglalkozott, majd elemezte és ezek alapján néha teljesen másként játszott el egy darabot.
Az NGYSZ elnöke felidézte, hogy Kocsis Zoltán életében voltak nehezebb periódusok is: 2000-ben a zenekar és közte megromlott a viszony, egyesek megpróbálták őt elgáncsolni. Ekkor nevezték ki Edvi Pétert a Nemzeti Filharmonikus Zenekar (NFZ) miniszteri biztosává. Kocsis Zoltán próbajátékot rendelt el egy nemzetközi zsűri előtt, ahol végül megnyugtatón rendeződött az NFZ sorsa.
Az igazán jó muzsikusok mindig tudták, hogy ő az, aki a zenekart a siker felé tudja kormányozni. Az utóbbi tíz évre visszatekintve, a zenekar tagjai szerették és csodálták őt, mert látták, hogy olyan a tudása, mint Magyarországon senkié. Tudták, hogy ha egy ilyen zseniális művész vezeti őket, akkor a muzsikájuk sokkal jobb, szebb és sikeresebb – fogalmazott Edvi Péter.