A Magyarság Háza támogatásával megvalósult, a Duna-palotában látható betlehemi jászolkiállítás A Magyar Kézművességért Alapítvány (AMKA) pályázatára érkezett alkotásokat mutat be. A kiállítást 25. alkalommal rendezik meg; gyakorlatilag bármilyen témában lehetett pályázni, ami az adventi-karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódik, a jelekből ítélve egyedül a természetes alapanyagok használatát vette szigorúan a zsűri. Magyarország, illetve a Kárpát-medence minden pontjáról látunk népművészeti mesterremekeket, művészi asszociációkat vagy épp gyermekmunkákat. Gyertyaöntők, gyapjúszövők, miniatűrfaragók, bőrművesek, keramikusok, iskolás és felnőttalkotókörök küldték el munkáikat, így az eszköz- és anyaghasználat végtelenül változatos, ahogy az alkotók gondolkodásmódja is.
Karácsonyi témában ugyanolyan érvényesen nyilvánulhat meg az akadémikus népi iparművész vagy az Alma csoport az óvodából. A tárlat első, szakrális vonala mögött másodikként bújik meg egyfajta népi iparművészeti seregszemle – a különböző mesterek közötti párbeszédre ösztönző – szándéka. Látunk párnákat, edényeket, díszeket, ékszereket és viseleteket, sőt nemezelt faliórát is. Ennek rögtön szembeötlő hiányossága szellemes koncepció, amit a kísérőszöveg magyaráz: „Az óraszerkezetbe csak a másodpercmutató van beszerelve, ezzel is érzékeltetve, hogy nem tudjuk az időt, amikor Jézus visszajön.”
De lássuk be, itt a betlehemek jelentik a fő attrakciót, minden látogató ezek előtt fog a legtöbbet időzni, hisz varázslatos látni, hányféle változat létezik a szent születésre. A jászolt körülálló Szent Család a stilizált barlangbelsőben keresztény kultúránk egyik legalapvetőbb és leggyakrabban ábrázolt témája, mindnyájunkba kitörölhetetlenül beléivódott. A karácsonyi ünnepkör képi jegyei az elsők között vannak, amelyekből egy cseperedő gyermek vizuális kultúrája később – jó esetben – felépül.
Jó volna, ha senki nem félne használni szakrális művészetünk nyelvét, amelyet mindannyian értünk
Fotó: Bach Máté
A betlehem lehet elemelt, stilizált, naturalista. Szent József lehet komor vagy boldog. A bárány lehet élethű vagy rajzfilmszerűen-elnagyoltan bájos. A pásztorok öltözéke lehet konkrétan megidézett népviselet vagy általános utalás a subára, a királyok viselhetnek uralkodói palástot vagy a bölcsek vándorköpenyét, és az angyal is lehet fényes, emberfölötti alak vagy antropomorf, vidáman röpködő, csintalan puttó. A legminimalistább és legcizelláltabb megközelítés is érvényes.
A szalmából-csuhéból és fából készült, trópusi pálmafákkal díszített, sokszereplős, zsúfolt, mediterrán betlehemi hangulat éppen úgy, mint a kendertextilből applikált, fehérben-aranyban prezentált, fényesen és áhítatosan egyszerű kis jelenet, amelyet csak egy zöld fenyőág díszít. Egy gimnazista kislány rajzán Mária és József álomszerű, pszichedelikus környezetben, színes-szagos, áramló növényi organizmusok között vigyázza a Gyermeket, akinek csak a glóriája látszik ki a csíkos babakocsiból.
Izgalmas és tanulságos megfigyelni, milyen ösztönösen merít a népi és az egyházi művészet motívumkincseiből az is, aki nem effektív népművészeti alkotást akar készíteni, csak egy betlehemet a maga örömére, a maga istenszeretetéből.
Egyik szemem sír, a másik nevet, ha arra gondolok, hogy van egy olyan nyelvünk, szakrális művészetünké, amelyen alapvetően mindannyian értünk, ami félreérthetetlen, ami abszolút. Jó volna, ha senki nem félne használni.
A kiállítás 2019. január 6-ig díjtalanul megtekinthető.
