Tíz éve gyűjt szenvedélyesen filmplakátokat Badits Marcell, aki a közösségi oldalán csak Plakátfiúként szerepel, és állítása szerint filmrajongóként mindig is halmozta ezeket a hirdetéseket, de ahogy ő fogalmaz, mostanában hatalmasodott el rajta ez a kór.
Olyannyira, hogy saját kollekciója megérett arra, hogy önálló aukciót szervezzen, és ehhez megfelelő partnerekre is lelt olyan antikváriusok és galériások személyében, akiknek szintén számottevő mennyiségű gyűjteménye van a hazai, művészi színvonalú plakátokból. A több mint 160 tételre – másfél évszázad magyar plakáthagyatékára – november 9-én a Kortárs Építészeti Központban lehet licitálni.
Az első közös árverés gyenge pontja, hogy nem találták meg a megfelelő helyet az aukciós kiállításnak, ahol az összes plakátot megmutathatták volna, így a Múzeum körúti Múzeum Antikváriumban lehet megtekinteni a kikiáltásra bocsátott hirdetéseket. Ide nyitottunk be mi is, körülnézni a kínálatban.
A filmplakátok java része a hatvanas-hetvenes évek mozibemutatóihoz kötődik. A politikai és a propagandaplakátok a századelőt idézik, közöttük van például a soproni választások hirdetése, az emlékezetes történelmi pillanatról, amikor Sopron arról döntött, hogy Magyarországhoz vagy Ausztriához kíván-e csatlakozni, majd a szavazás után a döntése miatt a leghűségesebb város nevet érdemelte ki.
Badits Marcell a kedvencei között említi a Máté András tervezte Száll a kakukk fészkére című filmplakátot, amit megjelenésében és fellelhetőségét tekintve is ritkának tart a gyűjtő, de állítása szerint az aukció válogatása szinte csak kuriózumokat tartalmaz.
Látható lesz például az Öt láda aranyrög című francia kalandfilmről, José Giovanni munkájáról készült magyar plakát, Koppány Simon grafikai munkája. A KözGáz filmklubjának Hair-plakátja egy hat-hét darabos sorozat része 1980-ból: akkoriban a filmklub olyan filmeket is elővehetett, amelyeket már nem játszottak mozikban. Nemcsak olyasmit tűztek műsorra a Közgázon, ami tiltott volt – például Bunuel filmjeit –, de általában is szabadabban válogathattak.

A holnapi aukció válogatása szinte csak kuriózumokat tartalmaz
Fotó: Bach Máté
Az 1910-es években a magyar plakátdizájn a legjobb tíz között volt a világon, Toulouse-Lautrec színvonalú plakáttervezőink készítették a hirdetések grafikai munkáit.
Mára sajnos minimális számú plakát maradt meg, hiszen a szocializmus a régi rendszert látta bennük, éppen úgy, ahogy a tárgyiasult kultúra majd minden elemében.
A hatvanas évek nagy magyar grafikusai közül a pop-art előfutárának tartott Kemény György rajzai vagy a pop-rock műfaj ismert tervezője, Szyksznian Wanda dedikált plakátja is előkerül.
A nyolcvanas évek kezdeti kísérletezésében, az új hangzások keresésében jelenik meg az ipari társadalom „hangszeres” művészete, az ipari zene és az ipari hangzás, melynek egyik első számú képviselője az 1981-ben, egy észak-londoni negyed munkanélküli fiataljaiból verbuválódott Test Department. Az ő budapesti fellépésüket hirdető plakát az aukció fontos eleme. De a nyolcvanas évek hazai új hullámjából az A. E. Bizottság, a Hobo, Sexepil-plakátok is előkerülnek a pénteki árverésen.
A gyűjtemény legértékesebbje – melyből talán nem is létezik több – Miss Dzuba kék alapú plakátja, közepén egy elefánttal, melynek történetébe mélyebbre ásta magát a gyűjtő. Így kiderült, hogy a feltételezésével ellentétben Miss Dzuba nem egy táncosnő, hanem egy csodaszámba menő cirkuszi elefánt volt, aki Magyarországra keveredett, pálinkát ivott, kvaterkázott a nézőkkel, sőt értette a magyar vezényszavakat. Még látható a bélyeg is a plakáton, hiszen azt előreküldték, a produkciót megelőzte.
Az ötvenes évek politikai hirdetései között látható a Munkára, harcra kész (MHK) szovjet típusú mozgalom, amit átvettünk, és az életérzés a most felvonuló plakátok némelyikén is visszaköszön. Az egészséges nevelést a militáns életérzéssel kapcsolták össze: a fiatalok legyenek életerősek, és közben készüljenek fel a harmadik világháborúra.
A kujbisevi erőművet hirdető, kétszeres Sztálin-díjas alkotó, Viktor Boriszovics Koreckij a második világháborús esztétikát követi: a kicsiben ábrázolt, szinte törpékként megjelenő ellenséggel szemben áll a sugárzó tekintetű fiatalember, aki az erőművet elindítva a vízzel elmossa az ellenséget is.
– Nagy keletje van a világban mostanság a filmplakátnak, és bízom abban, hogy ez az áramlat ide is elérkezik. A Sotheby’snél nemrég kelt el egy magyar tervező, Grosz Károly filmes grafikai munkája, igen magas kikiáltási áron. Elkezdődött itthon is egy felfutás, az aukciósházak be is veszik a plakátokat az árverésekre, de hogy tematikusan ezzel foglalkozó árverést szervezzenek, az igen ritka – állapítja meg Badits, hozzátéve: arra vár, hogy itthon is életünk részévé tegyük a plakátművészetet.