Nemrég Till Attila Tiszta szívvel című filmjében figyeltünk fel Danis Lídia alakítására, a színésznő a fővárosból egy ideje ugyanis vidékre költözött. A vígszínházi évek után elsőként a Szegedi Nemzeti Színházhoz, majd a Crespo Rodrigo vezetésével frissen alakuló tatabányai Jászai Mari Színházhoz szerződött.
A Szikszai Rémusz rendezte Tartuffe-fel idén a Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) versenyprogramjában szerepelt, a zsűri pedig a legjobb női mellékszerep díját adta neki a cselédlány karakterének életre hívásáért.
Danis Lídia először arról beszélt a Magyar Időknek, mit jelentett számára élete első díjazása a POSZT-on, nyolc évvel ezelőtt.
„Meghatározó volt pályám kezdetén az Eszenyi Enikő rendezésében született, Az ünnep című előadás, David Eldrige darabja. Nagyon kis szerepet játszottam, Pia alakját, de elmondhatatlanul jó volt a közös munka Eszenyi Enikővel. Annyira mellékes figurának tűnt a pincérnő alakja, hogy lehetetlennek tartottam, hogy ezért díjazzanak” – emlékezett a művésznő.
Nagyon izgulós típus, félelemmel megy a színpadra, legyen az premier vagy bármely előadás. Általában végig ott áll a takarásban – hacsak nem kell átöltöznie –, hogy benne maradjon a darab minden részletében.
„Idén imádkoztam a jóistenhez, hogy amikor a POSZT-on vagyunk, ne reszkessek, és szerencsére meghallgatott, mert ez a félelem, átalakult pozitív érzéssé. Ünnepként éltem meg, hogy ez a friss társulat már itt lehet a versenyben, és ennek minden percét szerettem volna kiélvezni. Úgy érzem, nyolcvan százalékon sikerült teljesítenem. A végén a túláradó szeretet, amit a szakmából kaptam, »gyanús« volt. Közben a többi szereplőnek is nagyon drukkoltam, és igazság szerint valami közös díjra számítottam. Tartottam attól, hogy mivel nagyon korán lement a darab a szemlén, elfelejtik és nem díjazzák majd. Amikor péntek éjszaka felhívtak a díj hírével, pont azt álmodtam, hogy a Tartuffe-öt játszom.”
A nyolcvanfős stúdiószínpadra rendezett előadást a napokban a Városmajori Szabadtéri Színpadon sok száz néző előtt mutatták be, legközelebb pedig az Ördögkatlan fesztiválon lesz látható.
„A majori teret én már kicsit irreálisan nagynak éreztem, viccelődtem a kollégáimnak, hogy hamarosan a Budapest Sportcsarnokban fogjuk előadni. Kicsit zavart, hogy a darabbéli család arcképei például nem annyira látszódnak. Ettől még kihívás, miként tudjuk előadni úgy, hogy ötven méterről is megszólaljon. A pécsi színpad szerintem jót tett a darabnak.”
Szikszai Rémusszal most dolgozott együtt először, mint mondja, a rendező pontosan látta a személyiségét, nem akart semmit ráerőltetni, és ebből egy olyan egyveleg született, hogy alkatilag formálta rá a szerepet, mindenféle machináció nélkül magát adhatta.
Két éve Crespo Rodrigo színházigazgató invitálta az éppen alakuló tatabányai Jászai Mari Színház társulatába, a megkeresést csodaként élte meg, mert arra a vidékre került, ahol kisfiát nevelni szerette volna.
„Bennem egy útkeresés van. Nekem az a fontos, hogy egy kertben füvet nyírjak és virágokat locsoljak, nem vágyom arra, hogy minden este ezer ember előtt játsszam, ráadásul ezt a Vígszínházban korábban megéltem. Olyan fantasztikus műhelymunka zajlik nálunk, hogy nem érzem azt, bármit is elvesztettem. Kiemelkedő rendezőkkel dolgozhatok együtt: mások mellett Szikszai Rémusszal, Rába Rolanddal, Guelmino Sándorral.”
Négy éve Szegeden a Hedda Gabler, Hedda Tesman szerepéért Dömötör-díjjal jutalmazták, erről a szerepről úgy beszél a színésznő, hogy „amit Szegeden három év alatt átéltem, azok nagyon ritkák a színész életében: Makrancos hölgy, Hedda Gabler vagy Natasa a Három nővérből. A Hedda Gablerbe mindenki kicsit belehalt, s ehhez Juronics Tamás rendező is kellett, s nyilván az élethelyzet is, amiben megtalált engem a szerep.”
Számára a színház kikapcsolódás is; hiába nehezebb megélni anyaként az előadóművészi életformát, s az is igaz, hogy a családi élettel a nézőpont némileg meg is változott, mégsem élhet színpad nélkül.
„A díjak boldogságos pillanatok, amikor úgy érezhetem, hogy kicsit figyelnek rám, visszajelzéseket kapok, és mindez talán azt mutatja, hogy jól döntöttem.”
Találkozásunkkor a Bajor Gizi Színészmúzeumban olvasópróbán van túl, a Jászai Mari Színház első bemutatóját a Nappalok és éjszakák című darabot készítették elő. Csehov Sirályának továbbgondolásáról van szó, Kiss Csaba rendezésében és átiratában.
A következő évadban – életében először – zenés darabban, a Sztárcsinálókban is játszik.