Sok mindenről érdemes volna ilyenkor szót ejteni, például hogy miért kiemelkedően erős hatású művészet a színházé, vagy hogy miért fontos, hogy az amúgy igen gazdag drámairodalomban lenyomata legyen annak a valóságnak is, amelyet itt és most sajátunknak tudunk. Ez alkalomból valós történeten alapuló színházi szövegeket ajánlok a figyelmükbe, nem klasszikus értelemben vett történelmi drámákat, hanem – kicsit hazabeszélve – néhány olyan színpadi művet, amelyek újsághírből ihletődtek. Ezek közül talán Füst Milán Boldogtalanok című tragédiája a legismertebb. Szövevényes kapcsolatok, helyrehozhatatlan bűnök furcsa hálója rajzolódik ki benne, hogy a szégyen vagy a szerelem hogyan sodor öngyilkosságba nőket. „Hogy írtam én a Boldogtalanokat? 1913-ban egy öt- vagy hatsoros hír jelent meg Az Est című lapban – Két leány egy legény címmel. (…) Mikor ezt olvastam, arra gondoltam, hogy íme, milyen kitűnő drámai anyag ez. (…) Egy siket asszonnyal kezdtem, a nyomdász anyjával… – de mit is részletezzem? El kell olvasni a drámát” – írja Füst Milán. A darabot 1984-ben megfilmesítették, színpadon jelenleg a Miskolci Nemzeti Színház játssza (képünkön).
A múlt század fordulóján egy bácspetroveszlói tanítónő története fészkelte be magát Bródy Sándor gondolataiba. „Zomborból jött ide, egyenesen a tanítónőképzőből. Petrovics Katalinnak hítták, húsz éves és azt mondják: igen szép volt. Én nem ismertem, nem is sejtettem, hogy van a világon, a faluját nem tudom, hol van, a száraz esetét olvastam valamelyik napi újságban. Nem is tudom, a Petrovics Katalin dolga mért csinál oly mozgalmat a fantáziámban és én, a kinek mesterségem, hogy megható eseményekkel foglalkozzam, de meghatva ne legyek: mit akarok a falusi öngyilkos leánytól?” – olvasható A tanítónő című novellában. 1909-ben a színházi közönség is megismerte a tanítónő tragédiáját, majd háromszor is megfilmesítették.
A hatvanas években játszódik a Jó estét nyár, jó estét szerelem, amelyet Fejes Endre először regényként írt meg, és egy megtörtént bűnesetet feldolgozva mutatja be a fiatal lakatost, aki magát görög diplomatának kiadva bolondítja a lányokat. 1972-ben filmesítették meg, nemrég műsorára tűzte a Pesti Színház – Szász János eredeti dokumentumrészletekkel, tanúvallomásokkal, korabeli hírekkel kiegészítve vitte színre.
1979-ben egy brutális kettős gyerekgyilkosság híre rázta meg Budapestet. Az elkövető édesanyjával Vajda István készített tényfeltáró riportot, később ebből Pedig én jó anya voltam címmel monodrámát írt. Pogány Judit főszereplésével 2007-ben mutatták be az Örkény Színház és a Pinceszínház közös produkciójaként, és az előadás azóta is műsoron van.
2002 karácsonyán egy Baranya megyei kis faluban élő férfi magára hagyta a vak fiát az erdőben, a fiatalember átfagyott holttestét csak napokkal később találták meg – ez a hírfoszlány ihlette Kiss Csaba Világtalanok című drámáját.
Sokan emlékeznek azokra a híradásokra is, amelyek arról számoltak be, hogy 2006 októberében egy tiszavasvári tanár Olaszliszkán autójával elsodort egy roma kislányt, akinek semmi baja nem esett, de a feldühödött rokonság a tanárt – a két lánya szeme láttára – agyonverte. Ezt a tragédiát dolgozza fel Borbély Szilárd Az olaszliszkai című drámája, amelynek ősbemutatója október 9-én lesz a Katona József Színházban.
Szembetűnő, hogy amíg egy évszázada gyakran fiatal nők elkeseredett tetteinek hírlenyomata sarkallta írásra a drámaszerzőket, addig az utóbbi évtizedek újsághíreiből íródott szövegekben már főként férfiak tragikus végzete rajzolódik ki, olyan helyzetek, amelyekben az ember már nem a maga sorsának kovácsa, hanem sokkal inkább a körülményeinek az áldozata.