Ez már a 11. Ördögkatlan fesztivál. Azt sajnálom, hogy nem volt már a 2000-es évek elején, amikor még pécsi egyetemista voltam, és a nyári uborkaszezonban jól jött volna egy mindenkihez szóló kulturális fesztivál. Ahol a mindenfelől érkező nagyember, kisember, kiskutya és nagymacska ismerkedhet és dúskálhat a sokszínű programokban. Egyaránt jót tesz a városból kiszakadt és a helyi embereknek is, hogy más köntösben láthatják a gazdag múltat és az emberi értékeket. Látni és hallani, ahogy az emberek újra emberek lehetnek. Beszélgetnek és mulatnak, érdeklődnek egymás és a művészet iránt. Valószínűleg ez is volt a szervezők célja.
A helyszínválasztás tökéletes, hiszen az egyik legjobb bortermő vidékről van szó. Aki az igazán jó magyar borokat szereti, az nem csalódik a villányi régióban. Számos borházba látogathat el az érdeklődő, rosé és fehérborok kóstolgatása közben – amik nélkül elviselhetetlen a már-már trópusi, fülledt meleg – gyönyörködhet a tájban. A hideg fröccs mellé kitűnő választás a pisztráng salátaágyon, de aki a zsíros kenyérért és a kenyérlángosért rajong, azt is megtalálja.
A házak imitt-amott lekopott homlokzatáról visszaköszön a bor és szőlő iránti rajongás.
Ezekben az újraértelmezett épületekben a nap különböző szakában folynak programok. Egy régi kovácsműhelyben a jelenlegi tulajdonos tart bemutatót szakmája fortélyairól, amit az oda látogatók is kipróbálhatnak. Ez igazán apa-fiú program, persze bátor lányokból sincs hiány.
A beremendi Megbékélés-kápolna udvarán többek közt Haydn, Mozart és Bartók művei csendülnek fel. A nagyharsányi porták közül az egyiket Narancsligetre keresztelték, itt kiállításokkal és délutáni koncertekkel hangolódnak a fesztiválozók az este tíz órakor kezdődő nagyszínpados produkciókra a falu focipályáján.
– Idén kevesebben jöttek, mint tavaly – mondja egy fiatal pár hölgytagja. – Minden évben itt vagyok, ez egy igazán kellemes hely arra, hogy a barátaimmal találkozzak, kikapcsolódjak két-három napig. Bevallom, olyan dolgokat is megnézek, meghallgatok itt, amikre egyébként nincs időm vagy nem igazán az én világom.
Hazafelé indulva még betérünk egy régi parasztház udvarára, ahol ukrán népzenészek tanítják táncaikat a még talpon maradtaknak. Tábortűz és jó hangulat. Ilyen egyszerű, hogy jól érezze magát a mindennapi városlakó is.