Több szempontból különleges Hamvas-mű kerül december 14-én a könyvesboltokba Litai (Imádságok) címmel: az író amolyan engesztelő munkája a ritkább, lírai vonalához sorolható, de műfaji kuriozitása mellett keletkezésének körülményei és az eredeti verzió formája is egyedülálló az életműben. Hamvas Béla Kemény Katalinhoz szóló írását ugyanis saját kezűleg hajtogatta könyvecskévé, az akkor ötvenhat oldalas munkát pedig most az eredeti kézírással és átírásával együtt önálló, hasonmás kötetben olvashatjuk majd. Az eredeti változat épségben élte túl a Remetehegy oldalában lévő otthonukat 1945-ben ért bombatalálatot, amely gyakorlatilag megsemmisítette könyvtárukat és a kéziratokat is.
Palkovics Tibor, a hagyaték gondozója lapunknak arról beszélt, hogy Hamvas Bélában kezdetektől megvolt ez a poétikus vonás, erre vallanak korai versei, mint a Milezoszi leányok vagy Az elhagyott kert is.
Hangvétele szerint a Litai „rokonának talán az 1963-ban, német nyelven írott – bár tematikailag eltérő – Bruchstück (Töredék) című írása tekinthető, leginkább azonban A magyar Hüperión levélformában írott, költői ihletésű és sodrású ritmikus prózájának néhány szakasza. Ezeknek első, 1936-os változata még őrizte verses tagolású szövegformáját. Sorai minden bizonnyal a legszebbek közé tartoznak, amelyeket magyar nyelven valaha leírtak” – fogalmazott.
Az 1939-ben keletkezett Litai egy személyes konfliktus szülötte, amikor is feszültség támadt az író és második felesége, Kemény Katalin között, és rövidebb időre el is távolodtak egymástól. Miként Palkovics Tibor a könyvhöz írott utószóban írja: „ahogy Hamvas életének minden egyéb mozzanata, ez a konfliktus is a lét-teljesség tapasztalatának anamnetikus forrásai köré kristályosodik”.
Megtudtuk azt is, hogy a három szépirodalmi munkát tartalmazó Nehéz nem szatírát írni című Hamvas-kötet kiadását tavaszra tervezik, és ezzel lezárul az életmű szépirodalmi szakasza.
A huszadik század legnagyobb regényének is tartott Karneválnak mintegy előfutára a Hamvas fiatal írói korszakában született Ördöngösök nyáron jelent meg a kiadónál. Akárcsak a Karneválban, itt is arra vállalkozik az író, hogy bemutassa életünk túlbonyolított szövevényét, az egymással csak megszállottságuk álarcain keresztül érintkező emberek képtelenségét arra, hogy önmagukat és egymást valóban felismerjék, és kezükbe vehessék problémáik feloldásának kulcsait.
Az Ördöngösök kritikai fogadtatása azonban hónapokkal a kiadás után is meglepően szerény, mint a kiadó vezetője lapunknak elmondta, néhány újságcikken és ismertetőn túl nemigen tettek említést a regényről. Műveinek megjelenése óta mindig is jellemző volt Hamvasra, hogy miközben személyét elkötelezett tisztelet övezte, és írott műve körül igen jelentős olvasótábor alakult ki, a hazai irodalmi fősodor megfeledkezik róla, és a lexikonok is csak elvétve említik nevét.
– Megjelenésekor a Karnevál abszolút csúcs volt és nagy port kavart: ilyen lenyűgöző és intenzív erejű művek nem kerültek elő a rendszernek abból az időszakából. Az életműsorozatban megjelent kisregényeknek nem volt már ekkora visszhangja. Döbbenetes látni, hogy születnek olyan átfogó igényű, akadémiai szintű irodalomtörténeti munkák, amelyekből kimarad a neve. Másfelől hiába emelték fel és sorolták a nemzet nagy írói, gondolkozói közé bármelyik oldalról is – néha még parlamenti beszédekben is idézve tőle –, a verbális elismerésen túl az életműkiadás célzott előmozdítását kulturális oldalról lehetőségeik ellenére sem érezte senki saját ügyének. Az mindig is az egyes, elkötelezett embereken múlott, akiket ez a döbbenetes életmű megérintett és akik lényükben érezték megszólítva magukat – mondta a hagyaték gondozója.
Palkovics Tibor érdeklődésünkre elárulta, a szépirodalmi művek után három- vagy négykötetnyi esszé vár még kiadásra, olyan tanulmányok, amelyeket Hamvas Béla nem válogatott külön kötetbe.