Ha van egy jó könyv, történjen bármilyen feltűnően kedvezőtlen esemény, az a könyv ott van. A helyén. Noha életet nem ment, felveszi a versenyt sok rosszal szemben. Egy jó könyv bármikor garancia arra, hogy van remény.
A napokban egy ízig-vérig jó könyv kerített hatalmába. Miklya Zsolt író, költő értő válogatásában jelent meg a Szél hozott című, csekély oldalszámú kötet. Szerzője Szabó Lőrinc, alcíme: versek gyerekeknek és felnőtteknek. Szabó Lőrinc egynéhány verse az iskolai ünnepségek közkedvelt szereplője – ha van ritmusa, ha van ríme, ha van humora. Lehetne más, mint gyerekvers? Aztán ott van még az a kérdés, hogy gyerekvers-e, ha gyerek mondja?
Ezek merülnek fel, hála a válogatásnak. Kortárs gyerekirodalmi szövegek gordiuszi csomójába került, kétségbeesett olvasók utolsó segélykiáltására siet a megidéződött Szabó Lőrinc és a szerkesztő, és hív egy hivatalosan felnőtteknek meghirdetett gyerekjátékba, amolyan felhőtlen, szabad olvasásra. Ahol a nevelő szándék nem szöveggyilkos, és a pedagógia kellő visszafogottságot tanúsít, a didaktikusság pedig hírből sem ismerszik meg. Legyen felnőttvers vagy gyerekvers, Szabó Lőrinc nem okoz csalódást soha. Régi mester, régi iskola. A növendékek közt a legnagyobbak: Weöres Sándor, Kormos István, Pilinszky János. A nagygyerekek.
A Szél hozott kötetbe negyvenhét vers került be, az már rejtély, miért pont ennyi. Az örök kedvenc, a Lóci óriás lesz című, ki hitte volna, nem hiányozhat, noha kevésbé ismert Szabó Lőrinc-versek is helyet kaptak a válogatásban.
Mindezeken az erényeken és meglepetéseken felül sehogyan nem értem, és nem is gondolom, hogy lenne rá épkézláb magyarázat, hogy a Móra Kiadó szerkesztői miért engedték, hogy néhány szöveg áttördelt változatban jelenjen meg. Szabó Lőrinc nem véletlenül rakta egymás mellé a sorokat úgy, ahogy, de a szerkesztők mintha átsiklottak volna a szerző akaratán.
A szerző halott, nincs beleszólása. Szerencsére az olvasó annál elevenebben él, teszi hát szóvá jobb híján a szerző helyett. A másik furcsaság az iskolai tankönyvek hangulatát idéző, nem túl rokonszenves eljárás: a versek nem teljes közlése. A cím mellett olvassuk: részlet. Kérdem én, ki olvas örömmel olyan verset, amelynek a végét nem ismerheti meg? Ennyi szépséghibát, legyünk jóindulatúak, a könyv elbír.
A jó könyvnek nagy a teherbírása. Ennél sokkal lényegesebb, hogy Szabó Lőrinc versei, ráadásul egy jó költő válogatásában, Schall Eszter lendületes és gyönyörű illusztrációival újból feltűntek a gyerekirodalom szélesre tárt, manapság rózsaszín lufikkal és dilettáns családanya-írókkal benépesült horizontján – mértéknek, irányadó pontnak.
Szabó Lőrinc: Szél hozott – Versek gyerekeknek és felnőtteknek, Móra Kiadó, 2016
