Vígh Annamária az emlékérmék szépségén és értékén túl felhívta a figyelmet, hogy bennük van egy tárgy muzealizálásának folyamata is. Ha az értékközvetítés, az ismeretterjesztés és ezáltal az új értékteremtés folyamata nem áll össze, akkor hiábavaló a múzeumok léte. – Egy műtárgyunk életre kel ennek az emlékérmének a segítségével. Nagyon sokféle módon próbáljuk megszólítani a közönséget és a kutatói kört, ebben a törekvésben nagyon fontos, hogy ilyen jellegű események legyenek – mondta a főigazgató-helyettes.
Bellák Gábor röviden, diavetítéssel egybekötve bemutatta Benczúr Gyula életművét: a historizmus legnagyobb magyar mestere 1844. január 28-án született Nyíregyházán, gyermekkorát Kassán töltötte, első rajztanárai ott fedezték fel a tehetségét, majd 1861-ben, tizenhét éves korában a Müncheni Akadémiára került. Az országos ismertséget a huszonkét éves korában festett, Hunyadi László búcsúja című festmény hozta meg neki, amelyet kiállítottak a párizsi világkiállítás magyar szekciójában.
Az 1860-as években a külföldi kritikák már a magyar festészet új csillagaként emlegették. 1870-ben megnyerte a kormány történeti festménypályázatát a Vajk megkeresztelkedése című kép vázlatával, majd 1875-ben elkészült a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításának részeként megtekinthető alkotás, amely a kiegyezés utáni magyar festészet egyik ikonikus műve.
Elsősorban portréfestő volt, ezért kevés szabadtéri képe közül kiemelkedő gyöngyszem a Bokrétát a mamának című festménye, amelyen első felesége, Karolina Max és két idősebb gyermekük látható. Történelmi festőként nemcsak a magyar történelemnek, hanem a történeti zsánernek is jelentős mestere lett, amire kiváló példa a XVI. Lajos és családja Versailles ostromakor című műve, amely három éve van a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában.
A festő utolsó nagy sorozata a Budavári Palota Hunyadi-termébe készült, végül a tervezett hat képből kettő készült el. Fontos illusztrátori munkákat is ellátott, valamint 1883-as hazatérése után a magyar arisztokrácia legkedveltebb festője volt, így a korszak arcképcsarnoka az ecsete nyomán formálódott meg, és az uralkodó Ferenc József is rendszeresen látogatta a műtermét.
Kandrács Csaba hangsúlyozta, hogy törvényes fizetőeszköz kibocsátására egyedül a Magyar Nemzeti Banknak van mandátuma, és ezt a tevékenységüket próbálják máshogy is bemutatni. 1968 óta a nagyobb történelmi, kulturális és sportesemények rangját emelve különleges érméket bocsátanak ki. Ezek az érmék természetes fizetőeszközök, de alapvetően nem ez a céljuk. A magyar festők előtt tisztelegve a Magyar Nemzeti Bank már 1976-ban elindított egy emlékérme-sorozatot, amely 2014-ben újult meg, célja elsősorban a megemlékezés és az ismeretterjesztés.
Benczúr Gyula születésének 175. évfordulójára egy tízezer forint névértékű ezüst- és egy kétezer forint névértékű színesfém érmét készített el Horváth Andrea iparművész. Minden olyan elem megtalálható rajtuk, ami törvényes fizetőeszközzé teszi őket: a névérték, a verdejel, az évszám és a hely, valamint a Magyarország felirat. Az előlapján a Budavár visszavétele a töröktől című festmény egyik ikonikus alakja, a trombitás huszár látható, a hátlapon pedig a Vasárnapi Újság 1912-ben megjelent címlapfotója által ihletett Benczúr-portré, valamint egy puttó, amely a festő egyik ismertetőjele.