Közös ötlet volt, hogy négy rendező vigye színre Az ember tragédiáját a székesfehérvári Vörösmarty Színházban, amely fennállása óta először állítja színpadra az örök érvényű drámát. Bagó Bertalan, Hargitai Iván, Horváth Csaba és Szikora János teremtett önálló világot, intenzitást a színeknek, de mint Szikora János igazgató kifejtette, bizonyos szempontokban megállapodtak az alkotófolyamat előtt.
– A tér kérdésében egységesen azon voltunk, hogy egyszerű legyen, amelyet mindannyian individuális módon felforgatunk és átalakítunk. Akár a legó, amiből bármi építhető és újra szétrombolható, mégis jelentése van. A homokban találtuk meg azt a tartalmat, ami lehet asztal, lehet színpad, az a meddő anyag, amihez visszatér az ember vagy éppen elrugaszkodik tőle – mutatott rá az igazgató.
A meghatározó döntés mégis az volt, hogy nem egy Ádám és Éva vagy Lucifer van, hiszen az ördögnek annyi arca van, ahányféle arcban mi magunk létezünk.
Minden rendező más gondolatot ragad ki Madách főművéből
Fotó: Katkó Tamás
Szikora János másodszor rendezi meg Madách tragédiáját, első alkalommal a Nemzeti Színház emlékezetes nyitódarabját vállalta el, és mint lapunknak az előadás szünetében elmondta, akkor úgy érezte, soha többé nem nyúl a műhöz.
– Nem mintha elrettentett volna, de annyi erőt és gondolatot kivett belőlem, hogy nem terveztem visszatérni hozzá. Egészen döbbenetes, hogy kis idő távlatából, ha végiglapozzuk, olyan sorokat veszünk észre benne, amelyekre korábban nem figyeltünk fel – állapította meg.
A színházigazgató úgy véli, hogy Az ember tragédiája remekmű voltát az is igazolja, hogy mindenki szinte mást ragad ki a drámából, más-más arcát mutatja. A keretszíneket bevallása szerint azért választotta, mert mostanság a spirituális gondolatokat közelebb érzi magához.
– Az életből kivonuló emberként a végső kérdések foglalkoztatnak. Már ezek felhangjait erősítem magamban – tette hozzá a rendező.
A darabot olvasva, minduntalan felmerült az alkotókban, nagy kár, hogy nem írta tovább Madách Imre a drámát. Ebből a hiányérzetből fogant a gondolat, mi lenne, ha folytatnák onnan, ahol Madách abbahagyta. Négy drámaírót (Tasnádi Istvánt, Márton Lászlót, Térey Jánost és Závada Pált) kértek fel, hogy gondolják tovább a remekművet, az ebből a kezdeményezésből született munkákat a jövő évadban láthatja majd a közönség.
