A törökökkel szembeni ellenállás szomorú-hősies példái idén 450 éves múltra tekintenek vissza, mégis a közvélemény sokkal többet tud a Szigetváron történtekről, mint a gyulaiakról. Ez részben annak köszönhető, hogy a Zrínyi dédunoka – az irodalmi olvasmányainkból ismerős Zrínyi Miklós – nagyszabású emléket állított a „szigeti veszedelemnek”, s eposzában sok más túlzó jelenet mellett maga a hős várvédő kapitány végzett Szulejmán szultánnal. Ez a mű indította el aztán a művészetekben a sikertörténetet, például számos értékes képzőművészeti alkotás is született a témában.
Holott 1566-ban más fontos pillanatai is voltak történelmünknek – ráadásul a gyulai ostrom során a kapitány és az erődítményt védő vitézek sokkal tovább vívták a harcot, mint a szigetváriak. Amint Hermann Róbert, a Magyar Történelmi Társulat elnöke állítja, mindössze annyi volt a gond, hogy a gyulai kapitánynak „rossz volt a sajtója”. Nem pusztán azért, mert nem rendelkezett eposzíró dédunokával, hanem még fenn is maradt róla egy vitézi ének, amely nem pozitív színben tünteti fel. Hermann is hangsúlyozza a történelmi igazságtalanságot: „Pedig Gyula tovább tartotta magát, mint Szigetvár. Bár előbbi esetében kapitulációs szerződéssel ért véget a harc, a várvédők itt sem jártak jobban, hiszen az oszmánok a szokásos módon, a szerződést megszegve fogságba ejtették, illetve lekaszabolták a kivonulókat. Maga a várkapitány, Kerecsényi László is így esett áldozatul.”
Gyula városa és a gyulai vár mai vezetősége már jó ideje dolgozik ennek az értelmezési hibának a korrigálásán. A Gyulai Várszínház fennállásának 50. évfordulóján, 2013-ban meghívásos drámapályázatot hirdettek – a szerzők az ostromot és annak körülményeit dolgozták fel művészi-értelmező módon. (Azt sem hallgatják el ezek a szövegek, hogy Kerecsényinek valóban voltak emberi gyengeségei, de fontosabb, hogy ezeket jócskán felülírja hősiessége, bátorsága.) A győztes Zalán Tibor A fáklya kialszik című darabja lett, melyet a Gyulai Várszínház be is mutatott, de mindhárom elkészült drámát megjelentették végül könyvalakban.
A pénteken délután zajló rendezvények is sokat árnyaltak történelmi képünkön. Először a vár lovagtermében Hóvári János, az emlékév elnöke tartott egyórás előadást Magyarország 1566-ban címmel. A korabeli Európa történetébe illesztette be a török–magyar háborúk 15-16. századi történetét, részletesen bemutatva azokat a folyamatokat, amelyek az 1566-os hadjárat elindításához vezettek. Hóvári előadásában – melynek bővített, írott változata olvasható a Bárka folyóirat legújabb számában – arról is szólt, hogy noha a kortársak és az utókor szemére vetette Kerecsényinek, hogy nem maradt Zrínyi Miklósként utolsó pillanatig a várban, „közben elhallgatták, hogy kilencheti ostromot Gyulán kívül a korban egyetlen vár sem állt volna ki. Kerecsényi László tiszttársaival és katonáival olyan tettet hajtott végre, amely példátlan a korabeli Magyarországon, és ezt méltó helyre kell emelni a magyar nemzeti emlékezetben is.” Úgy gondolja: a gyulai és a szigetvári dráma más lefolyású volt, de a kiállás és a hősiesség ugyanaz.
A tábla avatására népes közönség gyűlt össze a várnál. Görgényi Ernő, a város polgármestere Gyula végvárrá válásának folyamatát idéző ünnepi beszédében azt emelte ki, hogy az ostrom utolsó szakaszában Kerecsényi Lászlónak arról kellett döntenie: megpróbálja-e megmenteni katonáinak egy részét, hogy azok máskor, máshol újra fegyvert ragadhathassanak az ország védelmében. Beszédének végén felsorolta az 1566-os ostrom hőseiről elnevezett mintegy féltucatnyi gyulai utca nevét, mint az emlékezet ma is élő példáit.
Téglás Gyula alezredes, a Honvédelmi Minisztérium irodavezetője beszédében kiemelte: a magyar honvédség identitásának alakításában nagy szerepet játszik a végvári harcok emlékezete: a végvári katonaság társadalmi szerepe miatt, hősiességük miatt. Társadalmi szerepüket tekintve a legfontosabb volt, hogy ekkoriban ők őrizték a szabadság kis köreit. Az ünnepségen jelen volt Szigetvár alpolgármestere, Varga Zoltán, aki Görgényi Ernővel kicserélte városaik zászlait, és együttműködési megállapodást írtak alá.