A Duna-palota Lipótvárosi kaszinóként nyitott meg 1917-ben, első elnöke Falk Miksa, aki mecénásként jelentős szereplője volt a kulturális életnek. A Duna-palota vezetősége ezt a pártolói, ízlésformálói örökséget tudatosan felvállalva ad otthont 2016-tól két saját művészeti együttese – a Duna Művészegyüttes és a Duna Szimfonikus Zenekar – mellett az Udvari Kamaraszínháznak – hangzott el az érintettek közös sajtótájékoztatóján pénteken.
A társulat direktora és rendezője, Andrási Attila örömét fejezte ki afelett, hogy az intézmény és a társulat együttműködése a döntéssel magasabb szintre léphet, így többet törődhetnek a fővárosi közösséggel, „hiszen itt az ország szíve, jelenünket eredményező múltunk központja”. – A társulat számára kulcsfontosságú egy stabil pont, egy műhely – mutatott rá Andrási, de hozzátette: természetesen folytatni fogják a 2002-es megalakulásukkor célként kitűzött, s azóta hagyománnyá vált gyakorlatot, hogy minél több magyarlakta területre eljussanak, különös tekintettel a szórványra. Februárban Hódmezővásárhelyre fognak utazni.
Négy történelmi előadás fogja képezni a műsorterv gerincét, új produkciójukat, a múlt század húszas éveinek traumáival foglalkozó Fehér Szarvast márciusban mutatják be.
A művészeti koncepcióban új irányvonalat képviselnek a szakrális kamaraszínházi előadások, ezekről Szemerédi Bernadett, a társulat művészeti titkára, színésze beszélt mint a keresztény értékeket áthagyományozó, hiánypótló kezdeményezésről. Ezekben az Udvari Kamaraszínház a Szín-Dó Art Társulással működik együtt. A két tervezett előadásban nagy hangsúlyt helyeznek az összművészeti jellegre, kiemelték a gesztusművészet, a tánc és a zene egyenrangú fontosságát.
A Szent Terézről szóló Lélek röptét költői előadásnak ígérik, a Százgyökerű szív Sík Sándor piarista szerzetes, tanár, költő, cserkészvezető Keresztút költeményére épül, amelynek szövetébe illeszkednek az édesanyjával folytatott levelezéséből kiemelt szemelvények. Mindkét darabot Dóczy Péter fogja rendezni, a zenéért pedig a Makám és az Eklektika együttes felel.
Szemerédi Bernadett személyes, színészi hitvallásként foglalta össze: missziót jelent számára a társulattal való munkája, fontosnak tartja, hogy eljuthattak és eljuthatnak olyan, határon túli településekre is, ahol nagyon ritkán, vagy soha nem láthattak még magyar nyelvű színielőadást az emberek.