A szerzőt nem ismertem, a könyv gerince és a borító alapján fel sem keltette volna a figyelmemet a mű – nem azért, mert bármi baj van vele, hanem egyszerűen elsőre nem éri el az ember ingerküszöbét egy színes, vidám kis könyv a többi színes, vidám kis könyv között. De ha fellapozzuk, a világa gyorsan magába szippant.
Számomra a mesekönyv-illusztrációnak két végpontja van, az egyik a Pán Péter és Wendy (Francis Donkin Bedford viktoriánus cizelláltsága) vagy a Mesél az erdő… sorozat (Tony Wolf feledhetetlen aprólékossága), a másik pedig a régi Lázár Ervin- és Janikovszky Éva-könyvek világa, Réber László minimalista, de sziporkázóan ötletes és abszurd munkáival.
A két végpont között nagyon széles sávot találunk, és valahol itt vannak Horváth Ildi illusztrációi is – a gesztusok lazák, a figurák krokiszerűen nagyvonalúak és szeretni valók, a kontrasztok élesek, mindezzel együtt minden oldalra jut (az alsóból a felső tagozatba átmenettel küzdő gyermek szemének pont jól olvasható szöveg mellé) valami jópofa ötlet, sokszor nemcsak illusztrálva, de ki is egészítve a történetet, legyen szó kincses térképről vagy a szirti varjú, netán az alpesi sellő „tudományos” leírásáról.
Mesekönyvet írni azért jó, mert a mese semmilyen szabálynak nem köteles engedelmeskedni – kivéve a sajátjait. A jó mesekönyv attól jó, hogy érdekes, egyedi belső szabályai vannak.
Horváth Ildi törpevilágának szereplői, a Galád család törpeméterben mér, poloskakolbászt, barlangi ebihalzselét falatozik, és répaültetvényükért nyuszipókokkal küzd meg ádázul.
Egy kedves és gyagya világ kedves és gyagya szereplőit ismerjük és szeretjük meg: Menyus, a legkisebb törpefiú folyamatosan (és bármit) eszik, még gumilabdát is, amitől persze pattog, Piros, a törpelány háziállatokat gyűjt, első kedvence Cirmi, a párduccsiga (bár szegény Menyus allergiás a szőrére), akit Bernát, a fennsíki futrinka követ, ő szőrös százlábúféle és jó házőrző. Apus, azaz Galád Géza érckutató bányamérnök olykor a köldökében felejti a pulóverét meg a lakáskulcsot.
Anyus, Koszmó Ella pedig zergezsírból, növesztőporból, algazseléből és zuzmólisztből készíti el a repülő darázsfészek nevű süteményt; a sütik aztán zümmögve repülnek elő a sütőből, és mindenkinek ízlik, csak Menyus harap rá egy csípős fullánkra.
Nana gyógynövényeket gyűjt a Vihar-hegyen, és meg is találja azt, amelyiknek nyálkája leghatásosabb a Tatát kínzó törpenátha ellen: a fennsíki húsimádót, a fennsík egyetlen húsevő növényét (ronda csápjai vannak), pontosabban a barátságtalan növény találja meg Menyust, de Nana persze rögtön kiszabadítja.
A történeteket minden gyermek egyszerűen követheti, az ötletek sziporkázók, és minden oldalra jut belőlük, olykor több is, a vicces helyzetek és vicces nevek pedig a felnőtteknek is szórakoztatók.
A könyv tökéletes társ gyerekkel való együtt olvasáshoz, az önálló könyvolvasás első lépéseinek támogatására és a nagy fordulathoz, amikor már a gyerek mesél a szülőnek.
Horváth Ildi: Irány Észak! – Egy törpecsalád kalandjai. Pagony Kiadó, 2018.