Arany Jánost nem könnyű fordítani, gondoljanak csak arra, hogy: „Ég a napmelegtől a kopár szík sarja, / Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta”, aztán ha beszélnek valamilyen idegen nyelven, keressék meg a hangulati értékben is megfelelő szavakat rá, rakják össze így, jelentse azt a külföldieknek, amit nekünk, és értsék is úgy az alföldi forró nyarat, mint ahogy mi kötjük a saját élményeinkhez, pattintsák patinás formába… és kész is van.
Na ugye, hogy nem könnyű?
Nem is nagyon jeleskednek a műfordítók, pedig hát Arany János-emlékév van… alig maroknyi találat, annak is fele játék, travesztia, bohóckodás. Ezért is lepődtem meg kissé, mikor a minap lányommal ellátogattunk a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár gyermekrészlegébe, hogy meseregényeket kölcsönözzünk ki, és amíg ő összeszedett tizennyolc könyvet és képregényt vegyesen, én is nézelődtem kicsit, és az angol nyelvű kiadványok polcán felfedeztem a Toldit magyar és angol, kétnyelvű kiadásban, Tomschey Ottó tolmácsolásában.
Azonmód fel is ütöttem a könyvet, és jó filoszhoz illően először a könyvészeti adatokhoz lapoztam. Azt írja benne, hogy: „Készült az Underground Kiadó és Terjesztő Kft. támogatásával, magánkiadásban”, „a költő születésének 200. évfordulójára”. Bevallom, nem csengett ismerősen a fordító neve, ezért rákerestem az interneten, de ott sem sokat tudtam meg. Ezután felütöttem a könyvet.
Egy furcsa, helyesírási hibáktól sem mentes, mentegetőző előszót találtam az elején, ilyen megjegyzésekkel (eredeti írásmóddal idézem): „Nemcsak a húrok könnyű pengetése könnyelmű, amikor belefogunk egy magyar irodalmi mű idegen nyelvre történő fordításába, de maga a vállalkozás is merész (majdnem azt mondtam arcátlan) magyar költőóriások gondolatvilágát átültetni egy, a magyar nyelv és gondolkodás egészétől meglehetősen messze álló idegen nyelv és gondolatvilág talajára.”
Az okokról, amiért mégis nekivágott a fordításnak, ezt írja: „Olyan műnek tartom a Toldi-trilógia első részét, amely – ha nem magyar nyelven iródik eredetileg, hanem bármely nyelvén a világnak – kötelező olvasmánya lenne minden iskolának Grönlandtól a Horn-fokig és San Francisco-tól Sanghaj-ig”.
A fordító aztán részletezi a nehézségeket (pl. a kuvasz fordítása, illetve hogy a „felült Lackó a béresek nyakára” esetében megtartotta az eredeti formát, és lábjegyzetben jelezte a kifejezés értelmét, valamint a neveket megtartotta eredetiben, illetve mennyire ragaszkodott a tizenkettes alexandrinushoz és a felező cezúrás ritmushoz („…noha nem minden esetben sikerült. Ilyenkor mindig a gondolati tartalom volt meghatározó és sajnálom, hogy nem találtam jobb megoldást.”), mire én ennyi mentegetőzés után eléggé félve és óvatosan kezdtem a fordítást olvasni, és…
…és nem tudom. Nyelvtanilag helyes, szókincsében választékos fordítás ez, de a ritmus, amihez a magyar Toldi-fogyasztó fül hozzászokott, cezúra ide, cezúra oda, gyakran megtörik, és bár angoltanár vagyok, mégsem tudok eléggé elvonatkoztatni eddigi, a magyar valóságban szocializálódott gondolatvilágom kerekségeitől annyira, hogy képes legyek belehelyezkedni egy született angol vagy amerikai helyzetébe, és megpróbáljam elképzelni, ő miként értelmezi ezt az egészet (ha egyáltalán eljut hozzá a könyv), és miket gondol róla, mennyire jelenik meg előtte mindaz, ami minden magyar embernek előjön, ha a Toldiról hall.
Azt mindenesetre kicsit méltatlannak érzem, hogy a jubileumi évben egyetlen ilyen, sok hibával és mentegetőzéssel tetézett fordítás jelent meg (legalábbis tudomásom szerint), viszont a fordítás minőségét ennél jobban firtatni nem kívánom. Kölcsönözzék ki a könyvet, vagy vásárolják meg, ha megtalálják, és döntsék el önök, milyen. Tanulni, mindenesetre, sokat lehet belőle.
Arany János – János Arany: Toldi. Magyar–angol kétnyelvű kiadás. Hungarian–English bilingual edition. Fordította: Tomschey Ottó. Magánkiadás, az Underground Kiadó és Terjesztő Kft. támogatásával. Budapest, 2017
Aranyul
A magyar nyelv mestereként ismert Kazinczy Ferenc régi, széphalmi portáján működő nyelvmúzeum kiállításán – az Arany-emlékév programjaként – Arany János írói nyelvének gazdagságát szemléltetik. A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) és a Magyar Nyelv Múzeuma Aranyul – Toldi Miklós és a magyar nyelv című tárlatának modern, vizuális világa a fiatal generációkat is képes megszólítani. A kiállítás egy hatméteres belmagasságú, ovális teremben Toldi Miklós történetén keresztül járja körbe és mutatja be Arany nyelvét költők, írók, színészek visszaemlékezéseiben, egyúttal igyekszik közelebb hozni a Toldi világát is. Vallomásaik nyomán a tárlat arra keresi a választ, hogyan is használhatjuk helyesen és jól ezt a gazdag és élő magyar nyelvet: Arany János nyelvét. Az itt látható petrencerúd, malomkő, bikainstalláció és lovagi öltözet a Toldi cselekményét illusztrálja, de a vetített felvételek által arról is képet kaphat a látogató, miként vélekedtek egykor Arany Jánosról, milyen volt a Toldi fogadtatása, de a jelenkor nyelvhasználata és az ahhoz kötődő felelősség kérdése is felmerül. (MI)