Amióta Hollywood belekóstolt a drogbárokról, drogkereskedőkről és úgy általában a drogokról szóló filmekbe, úgyszólván nehezen jön le róla. Ebben a műfajban már nagyon nehéz újat mondani. Jó példa erre az Escobar, a kokainbáró című film, amely ugyan nem bukott meg, mégis abban merült ki, hogy megismételte a hírhedt Pablo Escobar karakterének és a műfajnak a kliséit. Még Javier Bardem és Penélope Cruz főszereplése ellenére sem futotta többre…
Éppen ezért mennyivel izgalmasabb egy kolumbiai filmet látni, no nem Escobarról, hanem pusztán hétköznapi emberekről, ez esetben a wayuu nevű bennszülött törzsbeliekről, akik belekeverednek az 1960-as, 70-es évek nemzetközi marihuánakereskedelmébe. És persze ebből meg a hagyományaik feladásából egyenesen következik a pusztulásuk.
Ciro Guerra kolumbiai rendező A kígyó ölelése című filmje a 2016. évi legjobb idegen nyelvű Oscar-díjért versenyzett, bár akkor megelőzte a Saul fia című magyar filmdráma. Noha hazai film ellen persze mégsem szurkolhatunk, már akkor megjegyeztem a rendező nevét, mert egy igen kivételes műalkotást tett le az asztalra. A kígyó ölelésében egy idős sámán egy etnobotanikust kalauzol Amazónia mélyére, aki a yakruna szent varázsnövényt keresi – a történet közvetve a világunk elpusztításáról szól, ám ezt az üzenetet kevés kortárs film képes átadni ilyen minőségben.
Három év után ismét az Oscar-díj szűkített listájába választották a rendező új filmjét, Az átkelés madarai című, Cristina Gallego producer vezetésével készült kolumbiai–dán–mexikói koprodukciót.
Az átkelés madarai története egyszerű: a talpraesett Raphayet a Guajira-félszigeten élő wayuu indián törzs hagyományai szerint kéri meg Zaida – akit a film elején egy különleges szertartás során avatnak felnőtt nővé – kezét a nagy tiszteletben álló klánvezértől. Mivel Raphayet afféle szegénylegény, és a lányért busás hozományt kérnek, ezért társul egy törzsön kívüli barátjával, akivel kihasználják azt, hogy az amerikai hippik, akik a kommunizmus ellen jöttek kampányolni Kolumbiába, igazából a könnyű drogot keresik. Az egyszeri üzletből egész hálózatot építenek ki. A mozi történetéről ennél többet nem érdemes elárulni, magáról a filmről viszont még érdemes szót ejteni.
Az átkelés madarai ugyanis gyönyörűen van fényképezve, és a filmkészítők úgy használják a babonás elemeket vagy az álomjeleneteket, hogy az egyáltalán nem giccses – ami ilyen esetekben sokszor elkerülhetetlen. A filmben három nyelven – wayuul, spanyolul és elvétve angolul – beszélnek, a karakterek között pedig többször előkerülnek az identitásbeli különbségek és a zárt világuk konfliktusai.
És nemcsak a film története balladisztikus, hanem a szerkezete is: egy kecskéket őrző juhász egy szerencsétlenségről szóló balladát kezd el énekelni indián nyelven, ami előrevetíti az eseményeket, és ugyanennek a juhásznak az éneke zárja a filmet, amit egyébként is öt kantátára, azaz öt jelképes című énekre osztottak fel.
A filmben, ahol a nyers erőszak és az erős érzelmek uralkodnak, folyamatosan hitet kell tenni a család és a becsület mellett, a wayuu közösség pedig nem az amerikaiak áldozataként van bemutatva: a drogkereskedelem útját a szereplők maguk választják, majd a túlzott bőség kitermeli azt a mohóságot és céltalan erőszakosságot, ami romba dönti az életüket. A főszereplő felemelkedése, meghasonulása, majd bukása sorsszerűen következik abból is, hogy ő maga és a körülötte lévők folyamatosan megszegik a wayuu hagyományokat.
A filmben nagyon látványos elem a szereplők átalakulása is: az öltözködésük megváltozása végigköveti lelki átalakulásukat is, a film kezdetén fakunyhókban élő wayuuk hirtelen posztmodern lakópalotát húznak fel a síkság kellős közepére, terepjárókkal járnak, a texasi olajmágnásokhoz hasonlóan öltözködnek – még a hagyományok őreként tetszelgő nagymama is aranyórában feszít. Mivel a színészi játék is kiváló – különösen a nagymama, Ursula (Carmina Martinez), Zaida (Natalia Reyes) és Rapayet (José Acosta) alakítása –, ezért az egész filmben nehéz hibát találni. Régóta nem láttunk ennyire kompakt műalkotást. A filmet január 17-től vetítik a magyar mozikban.