A száz esztendeje született és tíz évvel ezelőtt elhunyt Szabó Magda művei – legyenek azok egészen fiatalkori vagy későbbi, érett munkái – máig nem veszítettek sem értékükből, sem aktualitásukból és érdekességükből – hangsúlyozta Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár az Operettszínházban rendezett ünnepségen.
Kiemelte: a debreceni fiatalkori élmények által ihletett Abigél című regény egymás utáni generációkat szólít meg és tesz rajongókká. Jól reflektálva a kor igényeire, az Operettszínház kezdeményezésére 2008-ra elkészülhetett a mű musicalváltozata, amelyet csütörtökön immár 250. alkalommal tekinthet meg a közönség.
Egy nemzetről sokat elárul az, hogy hogyan ápolja kulturális hagyatékát – hangsúlyozta az államtitkár, hozzáfűzve: a kulturális intézmények és a kultúrpolitika feladata is gondot viselni azokra a különleges értékekre, amelyek nélkül szegényebb lenne szellemi és tárgyi kulturális örökségünk. A művészet önként vállalt feladata pedig úgy őrizni meg a régi alkotásokat, hogy közben a jelenre reflektálva, mai nyelvre fordítja le, a ma embere számára teszi elérhetővé és befogadhatóvá – mutatott rá. Hozzátette: Szabó Magda művei a lélek ajtajait feszegetik, ízig-vérig magyar főhősökről szólnak, és a történetekbe itt-ott jelentőségteljesen bekandikál az adott kor társadalomkritikája is.
Prőhle Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója elmondta, hogy az Operettszínházban látható tárlat a PIM-mel együttműködve jött létre, és különleges hangulata talán magának az Abigélnek köszönhető, ami egyúttal jelzi a mű kultikus jellegét is. A főigazgató felidézte a regény keletkezésének történetét, Szabó Magda Janikovszky Évának, a Móra Kiadó akkori főszerkesztőjének írt üzeneteit.
Az ünnepségen Piros Ildikó, az Abigél című film szereplője Szabó Magda Für Elise című regényéből olvasott fel részletet.
A Budapesti Operettszínház még az írónő életében elnyerte az engedélyt az Abigél megzenésítéséhez. Szabó Magda a 2008. március 27-i premiert már nem érhette meg, jogutódjának, művei gondozójának elismerésével azonban azóta is sikerrel játsszák a produkciót. A művet Kocsák Tibor és Miklós Tibor írta, a regényt Somogyi Szilárd adaptálta színpadra.
Megkoszorúzták a 100 éve született Szabó Magda sírját
„Szabó Magda tudta, hogy mi az irodalom és hogy kicsoda kell legyen az író” – hangsúlyozta Mezey Katalin, a Magyar Művészeti Akadémia irodalmi tagozatának elnöke az írónő születésének 100. évfordulóján, a Farkasréti temetőben lévő sírjánál rendezett megemlékezésen, csütörtökön.
Mezey Katalin kiemelte: Szabó Magda műveiben sosem kerülte meg saját, tragédiák sodrában álló korszaknak nagy kérdéseit. „Regényei életdzsungelében mindannyian megtaláljuk a saját utunkhoz legjobban hasonlító ösvényt, ezért művei nem csak szórakoztatnak és elgondolkoztatnak, de talán megfejtést is adnak, és élni is segítenek azáltal, amit belőlük megtudhatunk saját magunkról és a világról” – mondta.
„Szabó Magda kisgyerekkorom óta teljesen természetes irodalmi olvasmány, aki írt a kisgyereknek, a kamaszoknak és a felnőtteknek egyaránt” – idézte fel az íróhoz kapcsolódó emlékeit Radnainé Fogarasi Katalin, a megemlékezést szervező Nemzeti Örökség Intézetének (NÖRI) főigazgatója.
Mint mondta, a kisgyerekeknek szóló Tündérlala, a kamaszoknak szánt Abigél, vagy a felnőttek számára írt Az ajtó című regény mind olyan mű, amelyekben minden generáció megtalálhatja a számára fontos üzenetet.
A főigazgató kiemelte: a NÖRI lankadatlanul és folyamatos szervezi a megemlékezéseket, és mindig igyekszik ráirányítani a figyelmet egy-egy évfordulóra vagy jeles elhunytra. Elmondta, hogy Szabó Magda sírja védett sír, a virtuális Nemzeti Sírkert része, amelynek síremlékeit a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védi le 1999 óta. Szabó Magda nyughelye 2002-ben került védettség alá.
A megemlékezésen Kerényi Imre rendező Szabó Magdára emlékezve kiemelte, hogy az író „megtanult nagynak lenni”, és rájött arra, hogy életében a legfontosabb dolga az, hogy írjon. Nehéz korban élt, de megtalálta az útját, „kilépett a közéletből, elkezdett mesélni és ezzel csodálatos életművet alkotott”.