A Jászság kistáj az Alföldön, Jász-Nagykun-Szolnok megyében. A történeti-néprajzi táj a nevét a jászoktól kapta. Területe mintegy 700 négyzetkilométer. Jelentősebb vízfolyása a Zagyva és a Tarna. A Jászság ma öt várost és 13 községet foglal magába, a vidék gazda-
sági, kulturális és történelmi központja Jászberény. A magyarországi jászok egykor indoiráni nyelvű, az alánokkal rokon nép, amely hazánk területén a középkor végére beolvadt a magyarságba. Eredeti nevük ászi, amelyből az ász, jász változat kialakult.
Sokáig ennyit tudtam a Jászságról és a jászokról. A Jász Alkotók Körének Felidézünk vagy a jövőbe látunk című, a Stefánia Galériában látható csoportos képzőművészeti kiállítása viszont kibővítette ezt a meglehetősen szűk és száraz ismeretanyagot. Nemcsak a látható művek változatossága és magas színvonala miatt, hanem azáltal is, hogy megmutatta egy lassan negyedszázaddal ezelőtt életre hívott közösség erejét, töretlen vitalitását, önmagába és tevékenységébe vetett hitét.
Szembesülhettem a jászok művészetpártoló jellemével, akik közül sokan nemcsak kedvelik a művészetek széles skálájának valamelyik elemét, hanem ők maguk is művelik. És minden munkájukból sugárzik a a szülőföldhöz, a Jászság szellemi kincseihez való ragaszkodásuk.
A Jász Alkotók Köre 1994 decemberében alakult Budapesten Szalkári Rózsa jászapáti születésű festőművész kezdeményezésére, aki maga köré gyűjtötte a jász művészeket. A művésztársaság két évtizede a Jászok Egyesülete tagszervezeteként működik. Tagjai művésztanárok, festők, grafikusok, fotóművészek, írók és költők, a Jászságból elszármazott vagy ma is ott élő, alkotó művészek, akik a megalakulást követő évben már megszervezték első kiállításukat, és azóta is évről évre bemutatják az érdeklődőknek művészetük legjavát.
A budapesti tárlat megtekintését a fentieken kívül azért is ajánlom, mert vendégkiállítója Somogyi Győző, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas grafikus és festő, a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Az eredetileg papi hivatást választó és gyakorló Somogyi Győző 1973 óta rendez grafikai kiállításokat, 1975-ben lépett ki az egyházi rendből, és szabadfoglalkozású képzőművész lett. 1980 óta elsősorban fest. 1985 óta Salföldön gazdálkodó. A Stefánia Galériában a grafikai munkáiból látható egy több négyzetméteres, egész falat elfoglaló, rendkívül szuggesztív válogatás, amely ma és holnap 13–18 óra között ingyenesen megtekinthető.