A Kaukázusi krétakör – akár a brechti életmű egésze – a hatalom természetéről és az emberi alaptermészetről való elmélkedés, moralizálás, a fátumról, a végzetről s az azzal való szembenállásról szóló tanmese, a játszók jelmezén akár feliratokat is el lehetne helyezni, mint egyes középkori moralitásjátékokban történt: bűnbánat erénye, állhatatosság vagy jóravaló restség. Ezt a vonalat Mátravölgyi Ákos bábtervező tökéletesen érti és bátran is alkalmazza, teljesen direkten bukkannak fel a madárcsőrű pestisdoktormaszkok, de a többi báb, álarc és jelmez is ezt a karneváli, groteszk, dans macabre miliőt hozza, harsányan, szellemesen, vásárian, ha kell, brutálisan és megalkuvás nélkül.
Brecht nehéz szerzőként van elkönyvelve, nem szokták – talán a Koldusopera kivételével – kezdő színházlátogatóknak ajánlani, egy Kurázsi mama, egy Szecsuáni jólélek, pláne egy Baal próbafolyamatának közepén pedig a rendezők előszeretettel kacérkodnak az öngyilkosság gondolatával. Vidovszky György rendezése szemérmetlenül fogyasztható, dacol mindennemű intellektuális bennfentességgel, agyturkáló, szétpszichologizált színészvezetéssel és erőlködő motivációértelmezéssel.
Innentől el lehet kezdeni Brecht-rajongó kiskamaszokat „tenyészteni” (a színlapon 14 éves kortól ajánlják az előadást, jogosan, persze vérmérséklettől és általános műveltségtől függ a befogadás, ha a tizenkét éves már a Csillagok háborúja összes epizódját megnézte a simogatós telefonján, nézze csak meg ezt is, itt legalább tétje van annak, ki kinek a gyereke, meg jobban is játszanak a kollégák). Jelen van a burleszk világa is a maga ajtócsapkodós, titkos átjárós, süllyesztős poénjaival, és felsorolhatatlanul bőséges a tárháza az újkori tárgyszínház finom gegjeinek a beszélő kecsketőgyektől a teljes alakos női testet megjelenítő egyetlen kézfejig. A színészek/bábosok (igazából nincs különbség) egységesen szépen dolgoznak, kiemelni nincs kit és nincs miért, összjáték van, példaértékű, technikás, intelligens, alázatos. A zene pedig olyan, mint az előadás maga: nyers, hatásos, és legfőképpen (végre!) élő.
