Nem jutottam el a Honthy Hanna szobrát minap felavató ünnepségre az operettszínház télikertjébe. Sebaj, írtak róla mások. Az ünnepségről és Honthy Hannáról. Nem is foglalkoznék a témával így utólag, ha nem olvastam volna néhány rosszindulatú kommentet az egyik írás alatt.
Az egész alakos bronzszobor annak a Párkányi Raab Péternek az alkotása, akinek negatív értelemben vett legnépszerűbb alkotása a Szabadság téri A német megszállás áldozatainak emlékműve. De ezen lépjünk túl, mert ugyancsak ő öntötte bronzba, faragta kőbe az új Nemzeti Színház főhomlokzatán látható kilenc múzsát, továbbá a színház szoborparkjában található hat egész alakos portrészobrot. Igen, kedves kommentelő, ott várja önt Básti Lajos, Lukács Margit, Gobbi Hilda, Latabár Kálmán, Timár József és Soós Imre immár tizennégy éve… Honthy Hanna szobrának költségeit pedig adományból finanszírozták: minden cikkben benne volt; és, tetszik tudni, mindenki annak a szobrára adományoz pénzt, aki az ő szívének kedves. Valaki szívének Honthy Hanna kedves.
Honthy Hanna, aki 80 évesen is elment külföldi turnéra, és akinek vicces belépőjét 91 éves édesanyám ma is emlegeti: a tapsvihar közepette érkező Hannuska percekig topogott a színpadon, majd a nehezen beálló csendben megszólalt: taposom, taposom… tudják, mit taposok? Taposom a nyolcvanadik évemet! Aztán énekelt… Ki emlékszik már, mit és hogyan? Szüleim ifjúsága volt a színpadon, nem egy öregasszony.
Anyám padlása tele van kincsekkel: régi, háború előtti magazinokkal, zömében a Színházi Élet megsárgult, agyonolvasott példányaival. Valamiért nem volt szabad lehozni őket, de gyermek- és ifjúkoromban odafent olvashattam, amíg rám nem esteledett. Most is cerberusként őrzi a padlásfeljárót, de sikerült néhány példányt megszerezni a számomra legkedvesebbek közül. Mindenikben szerepel Honthy Hanna. Igaza van, kedves kommentelő, bár ön rosszallóan jegyezte meg, a művésznő a magánéletben is primadonna volt, a társasági hírek is ezt támasztják alá.
A „Volt valami érdekes vacsora a héten?” kérdésre válaszol Intim Pista az említett folyóirat 1938. június 25-i számában: „Volt, de ez tulajdonképpen nem vacsorának, hanem komoly értekezletnek indult. Honthy Hannáról tudni kell, hogy különös lelkiismeretességgel készül minden darabjára. Honthy nemcsak a primadonnája azoknak az operetteknek, amelyekben játszik, hanem rendezője, társszerzője, tanácsadója, egyszóval: lelke is. A napokban összegyűjtötte a »Legyen úgy, mint régen volt« valamennyi szereplőjét a lakásán, hogy még egyszer megbeszéljék az összes megbeszélnivalókat, és alapos próbát tartsanak azokból a részekből, amelyekre még ráfér egy kis próba. Munka után a társaságnak remek hangulata kerekedett, hallani sem akartak a hazamenésről, bort hozattak, kifosztották minden ennivalóból a Honthy-házat, és olyan kitűnő, vidám hangulatban maradtak ott kivilágos kivirradtig, hogy majdnem szétrúgták a ház oldalát.”
És egy másik történet, az előző, vagyis az 1937-es év karácsonyi számból, főleg annak apropóján, hogy még nem csengett le a Csárdáskirálynő bemutatója 100. évfordulójának ünneplése. Ebből a „sztoriból” viszont azt tudhatjuk meg, milyen eredeti ajándékot kapott Honthy Hanna a századik előadáson a Budai Színház igazgatóságától. „Díszes dobozban száz darab dzsókert nyújtottak át neki. De a lapokról nem az ismert gnóm vigyorgó képe nézett vele szembe, hanem a saját mosolygó arca. Az igazgatóság egyenesen az ő számára kreálta ezeket a kártyákat. Az aláírásuk is ez volt: »Honthy-dzsóker«. Amióta ezek a darabok a művésznő birtokában vannak, Honthy minden pakliból, amely a kezébe kerül, kiszedi a legális dzsókereket, és saját képmású lapokkal helyettesíti. Kabalának is bevált a dolog, azóta állandóan nyer a römin […] – Hogy a jó passzt kihasználja, a primadonna úgyszólván minden este vacsoratársaságot lát vendégül otthonában […] Amióta ez a szerencsesorozat tart […] minden este kinyerek vendégeimtől 8-10 pengőt. Ezzel szemben áll a következő költségvetés: vacsora öt-hat személy részére P 20, ital, édesség, gyümölcs, fekete P 10, fűtés, világítás hajnalig P 4, esetleges károk (kiégett abrosz, eltört darabok a szervizből) átlagban P 6. – Így hát… bődületes szerencsém esetenként harminc pengőmbe kerül.”
No comment.