– Ott van a Michael Jackson! – lelkendezik egy gimnazista.
– Várjál – csitítja barátja –, ott van Amy Winehouse is!
Persze, hogy könyvet akarnak venni a lelkes fiatalok, csak nyilván egyiküknek sincs pénze mindkét ikon monográfiájára egyszerre. De bízom benne, hogy megoldják. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház előcsarnokában az egymást érő kiadói standok árusai rugalmasak:
– Ha a másik Faludyt is elviszed, negyven lej a kettő.
Persze, hogy a megszólított örömmel elviszi.
A tér remek, otthonos, kuckós, büfé van, kényelmes székekkel ellátott olvasósarok van, aki bírja a kulturális sokkot, a vásár mindhárom napjára beköltözhet. Szinte minden megtalálható, ami mostanában magyar nyelven, papírra írott szavakkal történik. A gyerekkönyvek, tankönyvek, ifjúsági könyvek jelenléte jócskán felülreprezentált, így a gyermekeké is.
Több iskolára való ifjú olvasó hullámzik a térben, időnként leverve pár könyvet, fellökve egymást, önmagukat, meg egy idősebb nyelvészt, aki nem tud időben kitérni a gyerekcunami elől, és megengedő mosollyal igyekszik kivédeni pár négyzetméter nyelvjárással a támadást.
– Mindig egy hónappal a könyvvásár előtt hirdetjük ki az olvasmányt, ami alapján ki kell tölteniük a kérdőívet. Háromszáz gyerek válaszolt a feltett kérdésekre – büszkélkedik Makkai Kinga, a Gyereksarok vezetője, aki olyan katartikus eseményekről számol be, mint a fiatal közönségétől könnyekig meghatódó Jeney Zoltán, valamint az élete első igazi (a sztereotípiákkal ellentétben nem öreg és nem szakállas) írójával találkozó óvodás.
– Kinőttük a színházat – mondja Makkai Kinga –, de egy nagyobb helyen elveszne a személyesség.
Estefelé a második emeleti standoknál mozdulni alig lehet. A többség persze lézeng, nézelődik, lapozgat. Egyszerűen olcsón akar jó könyvhöz jutni. Szűkebb réteg vesz részt a beszélgetéseken, még szűkebb réteg tesz föl kérdéseket is. Ők rajongók, vagy az adott terület körül mozgó szakmabeliek.
A vásár beavatójellege az elsődlegesen olvasóvá neveléstől kevéssé van továbbgondolva. Péntek János nyelvész könyvbemutatóján nyelvészek ülnek, a főszerkesztők kerekasztalán újságírók. Amivel nincs is semmi baj, ahogyan a kölcsönös udvariaskodások megbízható medrében olykor kissé egyhangúan hömpölygő beszélgetéssel sem, mégis marad bennem némi hiányérzet, bár nyilván naivitás lenne feltételeznem, hogy valakiben fölmerül a bájos ötlet: egy ilyen beszélgetésen el lehetne mondani például a laikusoknak, mit is csinál egy főszerkesztő. A szakmabelieknek meg mondjuk azt, miért úgy csinálja. De természetesen nem kötelező egy ilyen eseménynek erről szólnia. Bőven elég, ha a találkozásokról szól. Találkozásokról élő és holt szerzőkkel és nagyon is eleven olvasókkal. Találkozás írott, beszélt, énekelt Szóval.
Ha valakiben volna még kétely a nyomtatott és online sajtó és irodalom körüli fatális vitát illetően, az idézze föl Bege Magdolna reakcióját Kovács András Ferenc fölvetésére, miszerint sok fiatal inkább olvas az interneten, mert ha megun valamit, tovább lehet görgetni.
– Hogyne – felelt az Irodalmi Jelen főszerkesztő-helyettese. – A könyvet meg be lehet csukni.
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: https://www.magyaridok.hu/kultura/szo-szo-szo-147469/
2015. november 16. hétfő 12:22
Olvasósarok és gyerekzsivaj
Idén a szokásosnál tovább tartott a marosvásárhelyi nemzetközi könyvvásár