– Zrínyihez méltó volt az emlékév?
– Igen, méltó. Nem csupán a szigetvári hőshöz, hanem minden Zrínyiek emlékéhez is. A múlt évben Szigetvár a New York Timesban is címlapsztori lett. Az emlékév nemcsak arról szólt, hogy mi történt 450 évvel ezelőtt, hanem arról is, milyen állapotban van a magyar történelmi emlékezetkultúra a XXI. század elején. Meg kellett magyaráznunk itthon és külföldön, hogy a Zrínyi-örökség nemcsak zászló és emlékmű, hanem valamiképpen ma is bennünk él. Ha nem, akkor szerintem baj van. Szigetvárnak pedig esély a biztos jövőhöz, mert a város legnagyobb kincse a Zrínyi-hagyomány, amelyre a XXI. században is építeni lehet.
– Az emlékév eltelt. Milyen ,,kulturális hozadéka” maradt?
– Legalább húsz kötet jelent meg a Szigetvár-kérdéskörről. Szabó Tamás szobrászművész remek Zrínyi-emlékművet alkotott, amely, reméljük, évszázadok múlva is állni fog a szigetvári várudvaron. Vajda János zeneművet írt, amely a kodályi Zrínyi-hagyományt is felidézi. A magyar költők versben énekelték meg a hadvezér hősiességét, és tavaly több mint százezren mentek el Szigetvárra. Az idei látogatószám is elég imponáló. Számos alkalommal felcsendült a Szigetvárra írt Zrínyi rockmusical: Sasvári Sándor és színésztársai nagy sikert arattak, az előadást a fiatalok és az idősebbek is megkönnyezték. A legkiválóbb XVI–XVII. századi hagyományőrzőkkel pedig megrendeztük az 1566. évi kitörést. Ennek dokumentumfilmjét hamarosan megmutatjuk. Tehát nagy és szerteágazó a „kulturális hozadék”, de remélem, időtálló is lesz, a nemzettudatot megerősítette.
– Hogyan befolyásolta a török–magyar kapcsolatokat az emlékév? Törökországban mennyire volt visszhangja?
– A törököknek Szigetvár nyilvánvalóan Szulejmánról szól, de a történelemhez értő törökök is tudják, hogy Zrínyi Miklós és katonái a világhódító szultánnak kemény ellenfelei voltak. A mai Törökország igyekszik „békévé oldani az emlékezést”, s ebben nekünk partnernek kell lennünk. Ezt szolgálja a török kormány által 1994-ben létrehozott Magyar–török barátság park, amelyet az emlékévre török barátaink felújítottak. A Zrínyi-emlékműnél a magyar és a horvát elnökkel a török miniszterelnök-helyettes is koszorúzott, de a Törökországon kívül élő Oszmán-ház tagjai, a kedves és művelt oszmán hercegnők is koszorúztak. Egyikük, Leyla hercegnő a Kossuth Lajost és menekülttársait befogadó Abdul-Medzsid szultán dédunokája. A török és a nemzetközi sajtó már két éve visszatérően foglalkozik Szigetvárral, mivel kutatócsoportunk a turbéki szőlőhegyen megtalálta az egy évszázada keresett Szulejmán-türbét és a mellé épített város romjait. Ezt a világban szenzációként tartják számon.
– Mondani szokta, hogy egy szálloda megmenthetné Szigetvárt.
– Szigetváron az elmúlt években országos jelentőségű fejlesztések kezdődtek. Ezeknek már most fontos hatásuk van az ottani életre. De a városnak, amelynek remek és híres gyógyvize van, nincs megfelelő szállodája. Így aki Szigetvárra jön, már aznap kénytelen továbbmenni. Hosszú története van annak, hogy miért nem épült meg a 90-es években tervezett gyógyszálló, s miért nem lett Szigetvár a Dél-Dunántúl Sárvárja. De bízzunk a jövőben s abban, hogy a várfelújítás és a kulturális környezet változása kikényszeríti a magyar üzleti világból a közel százágyas, nagyon szükséges szálloda felépítését. Ha ez elkészül, ide biztosan jönnek majd törökök is, akik még a szigetvári bornak is elvihetik a jó hírét.
– A szigetvári várat életveszélyessé nyilvánították, de az elnöki látogatásra helyrehozták. Mikor készülhet el a teljes rekonstrukció?
– 2016 nyara vége óta már nem hullik tégla a várfalból. A szigetvári várat a magyar kormányzat és a magyar műemlékvédelem évtizedekig magára hagyta. Nekem, aki somogyiságom okán gyermekkoromtól ismerem a várat, fájdalmas volt látni pár évvel ezelőtt az állapotát. Valóban hullottak a téglák, és még a váron belül is bozótok voltak. Balog Zoltán miniszter úr mindent megtett azért, hogy Szigetvár bekerüljön a nemzeti várprogramba. Úgy látom, a nagyszabású helyreállítás a jövő évben kezdődik, s egy új vár születik meg. A szigetvári várnak biztos XXI. századi jövője van, a több évtizede elhalasztott régészeti ásatás is még előttünk áll.
– Ön 2015 óta vezeti a MANK-ot. Egy kormányhatározat 66 millió forintot szán a hédervári kastély felújításának előkészületi munkálataira, amelyet elég leromlott állapotban vettek át a tavaly.
– A MANK az emberi erőforrások minisztériumának háttérintézményeként a magyar kultúrpolitikát szolgálja minden olyan eszközével, amellyel rendelkezik. Ehhez költségvetésünk és intézményrendszerünk is van. Mi működtetjük a szigligeti, a zsennyei, a kecskeméti, a galyatetői, a hódmezővásárhelyi és a mártélyi alkotóházat. Mi vagyunk a szentendrei és a hódmezővásárhelyi művésztelep gazdái is. Hédervár is ennek a világnak volt a része 2002-ig; akkor egy vállalkozó kezébe került, akitől sajnos csak peres úton, jóval szerződésének lejárta után sikerült visszaszereznünk, leromlott állapotban. Egy szép műemlék kastélyról van szó, ezért a felújítás akár két évig is tarthat. Ha készen leszünk, annak nemcsak a környék, hanem az ország is örülhet, mert az alkotóművészeti világ úgy tér vissza Hédervárra, hogy a sokat megélt kastélynak ismét helye és szerepe lesz a XXI. századi magyar, de lehet, hogy közép-európai köz- és művészeti életben.
