Az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Hagyományok Háza és a Népművészeti Egyesületek Szövetsége februárban hirdetett pályázatot a tárgyalkotó népművészet és népi kismesterségek különböző ágaiban. Külön kategória volt az egy-egy tájegység, település hagyományos kultúrájából merítő, innovációra épülő helyi termékek mezőnye is. Olyan alkotásokat vártak, amelyek a település vagy tájegység helyi kézműveshagyományából merítenek, ugyanakkor beilleszthetők mai környezet-, lakás-, viselet- vagy ajándéktárgy-kultúránkba. Az ötévente megrendezett tárlat a 2010 óta készült népi kézműves alkotások legjobbjait mutatja be.
A XVI. Országos Népművészeti Kiállítás megnyitója előtt díjazták az utóbbi öt év legjobb kézműves munkáinak alkotóit, és annak ellenére, hogy közel egy órán át adták át a számos kategóriában kiosztott Gránátalma-díjat, arany, ezüst és bronz okleveleket, a közönség örömmel tapsolt, mosolygott és gratulált a büszkén vagy zavarában pironkodva pódiumra vonuló kézműveseknek és iparművészeknek. Ez nem szokványos verseny volt ugyanis, hanem valós seregszemle, ahol az ország minden tájáról és még a határokon túlról is összegyűltek azok az alkotók, akik láthatóan jól ismerik már egymást a sok-sok vásárból, találkozóról, ahol az évek során volt alkalmuk rácsodálkozni egymás munkáira, eltanulni egy-egy mintát, megbeszélni a szakkörökké szerveződés nehézségeit, vagy együtt örülni annak, hogy néhány helyen a legfiatalabbakat is sikerül bevonni az alkotócsoportokba. Mert idillinek mondható a kép, hogy több százan gyűlnek össze a Néprajzi Múzeumban, nemcsak a széksorok telnek meg, hanem a lépcsőkön és a földön is vidáman csevegő csoportok várják, hogy megnyíljon a kiállítás, amelyhez kicsit mindannyiuknak köze van. Itt is érdemes lett volna olyan fotósorozatot készíteni, mint amilyeneket a női magazinok szoktak, amikor kiértékelik egy-egy díjátadó gála vörös szőnyegén végigvonuló sztárok öltözékét, hiszen itt mindenki viselt valamit, ami egyedi, egy-egy ékszert, táskát, ruhadarabot, amit ő készített, esetleg ajándékba kapott vagy vásárolt magától az alkotótól.
Mégis csak a kiállított tárgyak között sétálva érthető meg igazán, hogy Andrásfalvy Bertalan etnográfus megnyitóbeszédében miért szólt a szeretetből folyó teremtésről, hogy a szeretet nem csupán érzelem, hanem alkotási parancs is, és ez magyarázza, hogy a hétköznapi tárgyainkat is megszépítettük. Az Élő népművészet című tárlat anyagát végignézve rácsodálkozhatunk a hagyományos technikák által létrehozott hétköznapi használati tárgyakra, ruhadarabokra, díszekre, bútorokra, textíliákra, hímzésekre, csipkékre, gyerekjátékokra, bábszínházakra, különböző fazekastermékekre, vagy a csempekályhára, amelynek minden csempéjét népmesei jeleneteket és szereplőket idéző, kis képek díszítenek: sárkányok, vitézek, katonák, paripák, hegedülő figurák.
A zsűri 450 kézműves, népi iparművész és alkotóközösség közel 1700 alkotását javasolta kiállításra, az ezekből összeállított tárlat 2016. március 27-ig látogatható a budapesti Néprajzi Múzeum második emeletén.