Emberi sorsok Szibériától Szardíniáig. Hadifogoly magyarok a nagy háborúban címmel a hódmezővásárhelyi Emlékpontban nemzetközi multimédiás kiállítás avatja be a látogatót a száz évvel ezelőtti történetbe. A kiállítás kurátorai lapunk munkatársai, Margittai Gábor és Major Anita, akik kétszemélyes expedícióik során a „külső magyarok” sorsát kutatják, nemcsak a határon túl élők történelmét, kulturális örökségét, hanem az első világháború hadifoglyainak sorsait is visszaperelik a feledéstől.
Az Antarktiszon kívül nem volt olyan földrész, ahová ne kerültek volna magyar hadifoglyok – mutatnak rá –, legtöbbjüket Szibériába és Olaszországba vetette a sors. Sokan egész életükre Szibériában ragadtak, a hazatérők pedig további drámákkal szembesülhettek: a családjuk szétzilálódott, a karrierjük megtört, az alkotói pályájuk visszavonhatatlanul kisiklott, mert nem kaptak lehetőséget tehetségük kibontakoztatására.

A tárlat a leszármazottakkal készült interjúkat is közvetíti
Fotó: Emlékpont
Az egy hónapig látogatható tárlaton a fronton használt eszközök mellett lőszerekből készített művészeti tárgyak és festmények is láthatók, a multimédiás rész pedig a hadifogságot túlélők leszármazottaival készült interjúkat közvetíti. Személyes hang a szenvedésről és a túlélésről – ez teszi megrendítővé és a mai ember számára is igazán átélhetővé annak a pusztításnak a tragédiáját, amelyet a történetírás gyakran csak számadatként jegyez. A kiállítás a „kizökkent időt”, a túlélés és a remény hőseit mutatja be a fogságba eséstől a táborok mindennapi életén át az emlékezeti kultúráig.
A tárlatnyitón bemutatták Miklós Péter Szörnyű dicsőségünk című könyvét, amelyet a megyei önkormányzat az első világháború lezárásának centenáriuma alkalmából jelentetett meg, és amely a száz évvel ezelőtti események megidézése mellett számbaveszi Csongrád megye településeinek hőseit és a hősök emlékére emelt emlékműveket is.