Tizennégy éve nem jelentetett meg új regényt a szerző, de népszerűsége töretlen az olvasók körében.
Bartis Attilát Juhász Anna faggatta az új regény apropóján az önéletrajzi vonatkozásokról, az alkotófolyamatról, a szabadságérzésről, az álomnapló szerepéről, a fényképek és a valóság kapcsolatáról.
Mint kiderült, az új regényt Bartis Kréta szigetén kezdte el írni, de nagy részét egy másik szigeten, Jáván „vetette papírra”, végül itthon fejezte be. Mint mondta, Indonézia nem menekülés volt, hanem az volt az elvárása, hogy messzebbről lássa azt a világot, amelyben él. „Ha az ember nem turistaként érkezik pár hétre Jávára, hanem ott telnek a legszürkébb hétköznapjai is, akkor elkezdi kicsit onnan is látni a saját Budapestjét, Erdélyét, Európáját, a saját fehérségét” – magyarázta az író. A nyugalom című regényt anyaregényként is szokták emlegetni, ennek analógiájára A vége aparegényként olvasható. A korábbinak a főhőse egy író, a mostani regénynek egy fotográfus, Szabad András. Hasonló kérdések és kételyek gyötrik ezt a két figurát, rokon hiány űzi őket a keresésbe, de ezek nem egymásból következnek, hanem nyilvánvalóan az író személyéből.
Mégis kényes az önéletrajziság és a személyesség kérdését társítani a regényhősökhöz, hiszen, mint Bartis kifejtette, az író akarva-akaratlanul felhasználja a valós tapasztalatait és a saját álmait, de nem annyira direkt módon, hogy ezek egy az egyben megfeleltethetőek lennének a szerző életrajzával. Emellett az is igaz, hogy számos kép, tárgy, kacat is beleíródik a könyvbe, amely valójában az író féltett limlomja. „Az én prózámra radikálisan hatnak a mindennapok, másnál lehet, hogy nem kell a fél könyvet kidobni” – összegezte, hogy milyen volt az édesapját elveszíteni épp akkor, amikor egy aparegényt írt.
A szerelem, az istenkeresés, az álmok mellett a regény egyik nagy témája – ahogy a főhős neve is hangsúlyozza – a szabadság. Ez az élmény Bartis számára szintén Jávához kapcsolódik, mint mondta, a szabadságot sokféle szempontból szokás megközelíteni, de mivel ez elsősorban egy érzés, éppúgy definiálhatatlan, akár a szerelem, és ezt legerősebben ott volt alkalma megélni.
A Magvető Kiadónál megjelent, több mint hatszáz oldalas regény ürügyén kétségkívül sok szó esik még e nehezen definiálható érzésekről.