A gyászszertartás az Angelica Leánykar énekével kezdődött, Jókai Anna Ima Magyarországért című versét adták elő. Afehér urna az írónő gyászkeretes fényképe és fehér virágból kötött koszorúk között állt. A szenteltvízzel való meghintése előtt elmondott szentbeszédében Ternyák Csaba kiemelte, hogy Jókai Anna evangéliumi bátorságra tanító okos mondatai sok ember életében csillantották meg a félelmet elűző, halálon túlmutató reményt.
Jókai Anna magyar író volt, a miénk és minden olyan emberé, aki hisz a társadalom, a közösség összetartó erejében – mondta Tarlós István főpolgármester. Olyan magyar ember volt, aki nem a külsőségekben látta a nemzeti érzés lényegét, hanem hitte, hogy a magyarságnak szellemileg, erkölcsileg kell felemelkednie ahhoz, hogy megtalálja a helyét. Az író életművét lezártnak tekintette, és halálával mintha a saját életművébe lépett volna át – búcsúzott el Budapest díszpolgárától Tarlós.
Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a magyar, keresztény spirituális realizmus nagy írójának nevezte Jókai Annát, aki ,,akár politikus is lehetett volna, igazi államférfi. Az a féltés, az az aktuális jelenlét ugyanis, amellyel a közélet, a világpolitika minden rezdülését követte, homo politicusszá tette őt.” Az utókornak az a feladata, hogy ne feledje el Jókai Annát, aki immár a XX–XXI. századi irodalomtörténet részévé vált.
Halála a nemzet nagy vesztesége – mondta Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke. Jókai Anna makacs tényeket mondott fontos részletekkel, amelyeket nagy élettapasztalattal összegzett. Most műveivel együtt kér bebocsátást az örökkévalóságba. ,,Anna, felejthetetlen maradsz. Ígérem neked” – zárta beszédét.
„Olyan magyar ember volt, aki hitte, hogy a magyarságnak szellemileg, erkölcsileg kell felemelkednie ahhoz, hogy megtalálja a helyét”
Mezey Katalin, az MMA irodalmi tagozatának vezetője kissé megrendülten mondta, hogy nehéz beletörődni a halálába, hiszen élete utolsó fél évétől eltekintve életerős, tevékeny embert ismertünk meg benne, akin mintha nem fogott volna az idő, nagy munkabírással, elegáns, fiatal megjelenéssel bírt, sokat vállalt és sokat teljesített. Élete utolsó nagy irodalmi teljesítményét, az Átvilágítás című kötetét a maga műfajában is szokatlanul őszinte vallomásregénynek nevezte Mezey, és úgy tartja, hogy Jókai egyik legfontosabb gondolata: ha magunkból kiirtottuk, annyival is kevesebb lesz az ártalom a világban.
Pajor András, a Keresztény Kulturális Akadémia elnöke Jókai Anna tevékenységét méltatta, aki profetikus író, hűséges, igaz barát, hitvalló keresztény és tudatos magyar ember volt. V. Majzik Mária képzőművész, az író urnája elé kerülő dombormű készítője elmondta, hogy azért mintázott galambot, mert a madár a Szentléleket jelképezi, és azért jelenik meg a Nap alakja, mert ,,írásai világosságot, fényességet, erőt árasztanak. Elvesztettünk egy olyan bölcs embert, aki segített utat mutatni.”
A Jókai Anna hamvait rejtő urnát a búcsúztató szertartás után a család kísérte végső útjára.
Az írónőt a kormány, az MMA, a Fővárosi Önkormányzat és a józsefvárosi önkormányzat saját halottjának tekintette, búcsúztatását a Nemzeti Örökség Intézete szervezte.
