A Gryllus Kiadó érdekes színfolt a hazai zenei palettán, nem mainstream, nem is underground, minden esetben igényes zenekarokkal foglalkoznak (értsd: zenészek játszanak hangszereken, nem bukott hackerek programoznak háztartási robotokat). Muzsikáik tiszta forrásból vagy forrásokból merítenek – belehallgattunk néhányba, milyen folyó lesz belőle.
A Korál-sziget Electric címmel megjelent új anyagában keveredik a Ghymes, az István, a király és az evangelizáló, egyszálgitározó, zsoltáréneklő előadók világa, a rockos részek a Junkiest idézik. Bravúros és dinamikus szólók, elszállós hangulat, hagyományos dallamvilág jellemzi az albumot, ugyanaz a progresszív jazz-rock sablonokra épített szabályosság hallható, mint a jazz-sztenderdeknél. Ez felvállalt keresztény rock, a szövegek az evangélikus énekeskönyvből valók, ilyet az hallgat, aki eleve szereti, és kész (nem baj, vagyunk egy páran, hátha leszünk többen). Ajánljuk autózáshoz, és azoknak, akiknek fantáziáiban kitüntetett helyet foglal el a keresztes háborúkban való heroikus részvétel (szakemberek kedvéért: galoppozós hősmetál életérzés).
Szarka Gyula Álmoslegenda című albuma esetében a Ghymes egyik oszlopa és Szálinger Balázs költő a szerző, és Szokolai Dongó Balázs is közreműködik: a hitelesség megkérdőjelezhetetlen, hármuk összes díja fölsorolva kitenné egy egész cikk terjedelmét. A Sopron Balett táncművéhez készült zenét halljuk – mint színházi muzsika roppant nívós. Eltekintve e kontextustól, „csak” a zenét tekintve: autentikus hangszerelés és stílus, amelyből olykor kilóg az énekesnő képzett operahangja. A konkrét felépítés agyas, steril, precízségében van valami északias, de ezt oldja a hangszerelés és a szándék hitelessége. Monumentális, mondanivaló-orientált, történetmesélő – minden korosztálynak. Pedagógiai értéke fölmérhetetlen, a magyar mitológiát tanítani kell minden mennyiségben.
A Kaláka Szeretlek című lemezén a megszokott profizmussal, rutinnal, és zenetörténeti jelentőségéhez méltón közvetít. Nem érdemes azon rágódni, minek szedtek össze még egy lemezre valót sokszor hallott szerelmi költeményekből, aki ezredszerre is Robert Burnsre akar elandalodni családja körében a kandalló mellett, akkor is azt fogja tenni, ha más családoknál Villon-balladák potyognak, és nincs is ezzel baj, inkább ezt hallgassák, mint a slágerrádiót.
Ferenczi György, és az 1-ső pesti Rackák Betyárjáték című albuma is színházi zene, Szomjas György darabjához készült. Ferenczi még mindig zseniális herflis, az autentikus bluessablonok és a népzenei vonal is hitelesen és szépen egyesül. Kiemelkedik a Szelídecske hagyománytisztelő búsongásával és a Kaszárnya a teljesen összehangolatlan kórus miatt a bánat hihetetlen mélységeinek föltárásával. A keverés zseniális, mert észrevehetetlen: mintha mellettünk innának a betyárok a kocsmában. Ezt az atmoszférát tanítani kellene a hangmérnökiskolában. Férfias, dögös, koszos, kompromisszum- és púdermentes, nagybajuszú zene, magányos búsongáshoz, sírva vigadáshoz, betyárkodáshoz ajánlott, valamint Szomjas György és Djoko Rosics (avagy Farkoscsapó Gyurka, Isten nyugtassa!) rajongóinak.
A folk-pop műfaj slágerlemeze a Magyar Vista Social Club Mégis a szerelem című albuma – ez a legrádiósabb, van benne ska és reggae is. Táncolhatós, lagzis, közel a vendéglátós hangulathoz, érdekessége, hogy a könnyed humor felől közelít autentikus dolgokhoz. Respektálandó kísérlet, a hallgató döntse el, akar-e viccelődni Kőmíves Kelemennével (én félnék, hogy kijön a falból, s megsapkáz a malteros cserpákkal). Amellett, hogy a zenei humor olykor egészen gyermeteg formát ölt, a muzsikusok rettenetesen jólfésültnek akarnak mutatkozni, nem mernek meztelenek lenni, nem mernek hibázni – épp ettől veszíti el a lemez a tökösséget, érettséget, és lesz amolyan vizsgahangulata. Paár Julianna hangja hibátlanul gyönyörű.
Mindegyik kiadvány vizuálja egyedi, minőségi munka, sajnos csak a Korál-sziget CD-je van a klasszikus, pattintós technikával tokba téve, a többi bújtatós, ami olcsó gyártást és karcolódó-kipottyanó lemezt jelent. Kár ezen spórolni, főleg, ha amúgy dizájnra van pénz.