Mint a kötet fülszövegében Kulin Ferenc fogalmaz: „Az írásokból megismerhető életút, valamint az ezredforduló magyar történelmének éles kontúrokkal kirajzolódó vázlata önmagában is érdekfeszítő olvasmány, de a kötet igazi értékei nem az események rögzítésében, a tájak és emberi karakterek színes ábrázolásában, hanem azok irodalmi értékű feldolgozásában rejlenek. (…) A haza felé olvasóit nem szórakoztatják regényes történetek, de nem fárasztják nevelő célzatú tanmesék és elvont teóriák sem.
A kötet minden sorából saját világunk hétköznapi tényeire ismerünk, de azok rejtett összefüggéseit az író látószögéből ismerhetjük fel. Egy olyan ember látószögéből, aki – miközben zavarba ejtő műveltséggel és politikai tájékozottsággal igazodik el a világban – sérülékenyen érzékeny lélekkel minden régi és minden új emberi kapcsolatában önmagát: identitásának támasztékait keresi.”
Simon Géza a könyvében újraközli azokat a cikkeket, amelyeket részint a Népszabadságban, részint a korábbi Magyar Nemzetben jelentetett meg – azt hiszem, már ez is eléggé beszédes, hiszen amerikai magyarként, kettős állampolgárként, kétlaki életet folytató emberként olyan rálátása van a viszonyokra, amelyek lehetővé teszik számára a luxust, hogy felülemelkedjen a megosztottságokon.
Elképesztően tág érdeklődési körrel bír a szerző, mindenhez érdemben szól hozzá, és nem a távolról bírálók éles és felületes kárálásával, hanem olyan közeli benne élőként, aki mélységeiben ismeri a problémákat, amelyekről ír; hogy csak egy példát említsek: úgy ír a hajléktalanság problémáiról, hogy közben nyugdíjas orvosként hajléktalanokat vizsgál és gyógyít, amikor Magyarországon van, így képes megtalálni az okokat és érvényes stratégiákat felvillantani. Hazaszeretete és nemzetszeretete pedig megkérdőjelezhetetlen.
Írásai jelentős részének alapélménye és kidolgozása az amerikai és a magyar jelenségek összehasonlításából fakad. Összehasonlítja a GDP-t, a szegregációt, illetve annak kezelését, az integrációs technikákat, az egészségügyet, a szavazási rendszert, a szegénységet, de a hazafiasságot és a hazaszeretetet is – és bizony hol az egyik, hol a másik ország, illetve társadalom kerül ki győztesen az összehasonlításból.
Nagy erénye a szövegeknek az a széles és tág perspektíva, amely olyan ritka, és amelyhez talán szükség van a kétlakiságra – a magasról nézés képességére, úgy, hogy közben ne legyen lenéző, lesajnáló, kioktatón okoskodó. Hogy Simon Géza a hazájának (ahogy a költő írja) „szép, komoly” fia lehessen.
Két apróságot vennék észre, ami elsősorban a szerkesztésre vonatkozik: vannak történetek, amelyeket a szerző többször és több helyen is megírt, ilyenkor lehet, hogy az erősebb szövegek megtartása és a többi elengedése jót tett volna a könyv feszességének; illetve amikor az erdélyi útjairól ír, első alkalommal Korond helyett Kondort ír (következetesen), és ott még éppen úgy viszonyul a határon túli magyarokhoz, ahogy az álmélkodó és a sztereotípiákon túllépni csak nehezen tudó anyaországiak szoktak. De a soron következő útleírásban már minden rendben van, és a szerző mélységeiben is megismeri a határon túli nemzettestvéreket.
Számomra, ferencvárosi lakos számára különösen érdekes volt azokat az írásokat olvasni, amelyek a kilencedik kerülettel foglalkoznak – a szerző ugyanis itt nőtt fel, alapos helyismeretét lokálpatrióta szeretet hatja át, és mindig kedves dolog általunk is ismert helyszínekről mélyreható megállapításokat olvasni más szerző tollából.
Simon Géza a messziről jött ember ártatlan, mégis tisztán látó és alapos ismeretek birtokában biztos (amolyan orvosi) kézzel ítélő szemlélete lenyűgöző, csakúgy, mint a műveltsége, érdeklődési körének szinte végtelen átmérője, szellemi frissessége, elkötelezettsége. Az érzékeny témákhoz is magabiztosan nyúl (és soha nem nyúl mellé), sohasem giccses, de gyakran szépen érzelmes (ami jó), és a ciklusok (Közéletírások, Orvoslás, Országjárás, Jegyzetek 1989–2017) olvasása közben kibontakozik egy érvényes és megfontolandó Magyarország-kép, sok és okos kitekintéssel a nagyvilágra.
Simon Géza: A haza felé. Napkút Kiadó, Budapest, 2018.