Lehet egy receptkönyvnek hangulata? Hiszen csak az van odaírva, hogy miből mennyit, meg a mennyiből is mennyit, és azt a sokféle mennyit milyenfajta tűzön meddig. Nem hangulat ez, kérem. Ez csak száraz adat, kérem. De Saly Noémi úgy csinálja, hogy mégis. Mert aki Spájznak keresztelt kötetét a kezébe veszi, annak hamar föltűnik, hogy itt nem egy használati utasításról van szó, hanem egy – közhelyes szavakkal – életérzésről, miszerint létállapotról. Ami a régi szép időkben bizony teljesen normális volt.
Ebben a létállapotban tudom, hogy mikor minek van szezonja. Nem azért tudom, mert olyan sok eszem van, hanem azért, mert már anyám, nagyanyám, dédanyám is tudta. És úgy is csinálták. Ebben a könyvben ott van a konyhai csörömpölés, a spájzban kutakodás, a „jaj, hová is tettem azt a fránya fűszert”-féle mondatok idillje. Az a fajta konyhai kedély, amit csak az élhet át, aki már próbálta. Aki pedig eddig nem próbálta, annak most itt van a legautentikusabb idegenvezető: Saly Noémi. Nyugodtan rábízhatjuk magunkat, bajunk nem eshet. Nem ültet ő akkora fát, amekkorába belecsorbulna a fejszénk. Csak azt tanítja, amit ő is megtanult – sem többet, sem kevesebbet.
Saly Noémi becsületes hozzáállására nézve egyébként polihisztor. Vinkó József, aki – többek között – a 40 éves Magyar Konyha Magazin főszerkesztője, elmondta: az orgánum Spájz rovata az egyik legsikeresebb – e rovat hatéves termésének eredménye máskülönben maga a könyv. Lévai Anikó, a miniszterelnök felesége a könyvet a városi, jó értelemben vett urbánus ember szakácskönyveként exponálta – külön kitérve a szerző megszámlálhatatlan díjjal elismert történészi, szerkesztői, kutatói, írói munkásságára, amelynek egyik sarkalatos pontja a budapestiség, azon belül is a tabániság, a másik pedig a kávéházak világa.
– Kávéházakról nem szólhatunk a jelenlétében anélkül, hogy ne kapjunk helyreigazítást – fogalmazott Lévai Anikó, hozzátéve: igazi városvédőről beszélünk, aki progressziót és hagyományt ötvöz. De ezeknél két, sokkal fontosabb és kevésbé elvont minőséget is, és példájára bizony ma nagy szükségünk van: elegyíti a családja javára praktizáló háziasszony és a köz javán munkálkodó értelmiségi nő karakterét.
A fejezet-, avagy receptcímeket megfelelően kompilálva dalolni lehet: „Kis szentem, rizike / Cukorban főtt gesztenye” Vagy: „Oly jól csúszik ez a banándzsem / Ilyet te nem kapsz babám, sehol sem”.
És hogy a férfiakat is lelkesítsem: Saly Noémi személyes tapasztalata, hogy receptjeit olvasva az erősebb nem tagjai komolyan elszemtelenedve olykor arra vetemednek, hogy ezt ők is képesek elkészíteni. És meg is teszik. Szerzőnk komoly statisztikákat is eleresztett: e szerint a Spájz receptjeinek 80 százalékát 15. életévétől bárki, 90 százalékát pedig bármelyik férfi képes elkészíteni. Szerintem tekintsük ezt kihívásnak. Meg azért éhen se maradjunk.
Saly Noémi: Spájz, Heti Válasz Kiadó, 2017.