– Sokszor felmerül a BioRoBoT vonatkozásában a Lennon–McCartney párhuzam vagy a 60-as évek hazai beatkultúrájából más szerzőpárosok, akik egy szál gitárral álltak színpadra. Hogyan látják: lehet ma olyan összetartó ereje egy zenekarnak, mint akkoriban volt?
Bérczesi Róbert: Az a különbség, hogy abban az időben még nem volt elektronikus zene, a beat számított modernnek. Ma a 60-as évek beatzenéjét játszani kicsit hagyományápolásként is értelmezhető, de rám és Andrásra is igaz, hogy ennek az időszaknak a zenéjébe beleszerettünk, ez hallatszik a számainkon. Nagyon sokat hallgattam például a Simon and Garfunkel duót, rajtuk nőttem fel.
Nemes András: A beatzenéknél, Lennon–McCartneynál és magyar megfelelőiknél nagyon fontos volt ez a fajta szerzőiség, a saját zene, amely saját hangon szólal meg. Korábban ez az újdonság erejével hatott, ma már ebben nincs semmi különös, viszont egyre ritkábban fordul elő. Nagyon jól elvannak az olyan produkciók, amelyek semmi újat nem mondanak, csak szórakoztatnak. Mi az egyéniségünknél fogva sem lehetünk tömegszórakoztatók, ettől még az, amit képviselünk, sok mindenkit megérinthet.
B. R.: Tény, hogy egyikünk sem showman.
– Még a Hiperkarma időszakos leállásának idején Bérczesi Róbert nyilatkozott úgy, hogy a népszerűséggel nem nagyon tud mit kezdeni…
B. R.: Nem tudom, hogy valaha is megéltem volna ilyesmit, de talán annyit kapok a sorstól meg az élettől, amennyit elbírok. Inkább befelé forduló ember vagyok, magányosabb típus, aki hol jól, hol kevésbé jól, de elvan a saját világában.
– Amikor 2008-ban találkoztak, a budapesti klubéletben valamelyest feléledni látszott az élőzenei koncertek iránti igény.
N. A.: A Gödör Klub valóban sokat tett ezért, bár addig is – a DJ-partik elterjedése mellett – léteztek koncertek, klubélet is folyt, csak nem koncentrálódott ennyire a város központjába.
B. R.: Szerintem még soha nem volt akkora igény az élőzenére, mint mostanában, hiszen régen, amikor elkezdtünk zenélni, voltak a rockzenekarok és azok az együttesek, amelyek eljártak haknizni a diszkókba. Akik ez utóbbi műfajban utaztak, ma szintén élő zenekarokkal lépnek fel.
– Miért van ez így?
N. A.: Talán azért, mert az emberek annyit számítógépeznek, interneteznek meg ülnek a virtuális térben, hogy amikor néha kimozdulnak onnan, valami valóban élő dologra vágynak: igazi hangszerekre, izzadó testek tömegére kíváncsiak.
– Hogyan folyik a dalszerzés, miként lehet együtt dalokat írni?
B. R.: Általában az egyikünk hozza a gitártémát, a másik megtanulja, és nagyjából így megy a szövegírás is: egyik sort, szót vagy szótagot dobáljuk a másik után. Nagy könnyebbség szerintem szerzőtárssal dolgozni, arra kell csak figyelni, hogy az ember egója ne szóljon közbe, hanem fogadja el a másik ötletét is.
N. A.: Nekem sokkal könnyebb zenét szerezni Robival, mert ha egyedül ülnék, túl sokat tépelődnék azon, hogy egy-egy részmegoldás jó-e. Így viszont egyből meg tudom kérdezni egy olyan embertől, aki ennek szakértője, inspirál és kritikus is, ha kell. Sokkal hatékonyabb így dolgozni, és nagyobb öröm is.
– A Budapest Park eddig a legnagyobb koncerthelyszín, ahol együtt léptek fel?
N. A.: Voltunk már egy-két fesztivál nagyobb színpadán, de ez most a legnagyobb. Én egyébként először játszom itt.
– Ezzel gyakorlatilag kilép a klubzenekar hangulatból a BioRoBoT? A közönség ebből mit fog érezni?
N. A.: Nem tudom. Abban lehet különbség, hány ember néz minket, de mi semmi extrával nem készültünk. Saját magunkat adjuk, a saját műsorunkat.
– A Pluto zenekarra így némileg kevesebb energiát fordít most, hogy a BioRoBoT aktívan dolgozik?
N. A.: Az alkotói energiám a BioRoBoT felé irányul, most oda viszem minden ötletemet. A Pluto olyan fázisban van, hogy tart néha egy-egy klubkoncertet, de új dolgok nem történnek velünk. Mivel a BioRoBoTban a kreativitás néha fellángol, aztán hosszú időre el is tud tűnni, úgy gondolom, hogy ilyen jó időszakban érdemes sokat foglalkozni vele.
– Most milyen dalokat hoztak el a koncertre?
N. A.: A készülő lemezről két dalt játszottunk, az Annyi még címűt és a Szélcsendkirályt, a többi az első lemezről való.
– Mikor jön ki a BioRoBoT második lem-eze?
B. R.: Év végére talán elkészülünk vele.
– Közben újból összeállt a Hiperkarma. Hol lép fel legközelebb?
B. R.: Július 9-én itt, a Budapest Parkban lesz két új dalunk bemutatója, aztán kihozunk még egy dalt ősszel. Jövő tavaszra tervezzük a nagylemezt.
– A műfajt, amelyet képviseltek, nevezhetjük old school undergroundnak. Mennyire jut ez el a tizen-, huszonévesekhez?
B. R.: Amit mi játszunk, az mindig is a régi idők zenéje volt.
N. A.: A közönségünk alapvetően nem velünk egyidős, ami azt mutatja, hogy fogékonyak rá a fiatalok is. A stílusok, címkék valamennyire meghatározók, de az a legfontosabb, hogy milyen a dal, megérinti-e az embereket.