November 22-én, 90. életévében elhunyt F. Nagy Angéla aranytollas újságíró, gasztronómus szakíró, a Magyar Konyha egykori főszerkesztője, akinek munkáiból nemzedékek tanultak meg sütni és főzni. Receptjeiben a hagyományos középpolgári konyha fogásait írta le, amelyekre egyaránt hatottak az erdélyi és a sváb nagymamájának az ételei, és bár nem a saját nevén jelent meg, lényegében az ő munkája Horváth Ilona népszerű szakácskönyvének átdolgozása.
A szegénységet és a gazdagságot is stílusosan kell megélni – vallotta az Isten fizesse meg! című kötetben megjelent interjúban. Számára a gazdagságot nem a pénz, hanem az ízlés, a műveltség, a barátok, a gyökerek, a kitartás, a kultúra jelentette. Első receptes cikkeit, amelyeket még Örkény István feleségeként a Magyar Nemzetbe írt, konyhatörténeti adatokkal fűszerezte, a Széchényi Könyvtárban is kutatta a magyar gasztronómia érdekességeit.
Ezután rövid kitérővel az Újítók Lapjánál helyezkedett el, később második, orvos férje révén a Medicina Kiadóhoz került. Huszonöt szakácskönyvét több millió példányban adták el, A család szakácskönyvét talán mindenki ismeri, de sok más is volt a tarsolyában, például a padlizsánról szóló harminchárom receptes könyv.
Mégis hogyan gyűjtötte a recepteket? Igazi gasztroriporterként tapasztalt háziasszonyokat, idős szakácsnőket keresett fel több országban, és faggatta őket mindenről, amit a konyháról és az ételekről tudni kell. Szakkönyveket is gyűjtött, és saját ötleteivel is kísérletezett. Sokat járta a világot, a belga konyhát tartotta a csúcsnak, hisz ez szerinte nem más, mint a francia és a magyar konyha keveréke.
Az újításra és az egészséges étkezésre is figyelt, de a régi ízek zamatát sem hagyta elveszni, a disznótorostól a székely malacbordán át a túrós pogácsáig mindent ajánlott, igyekezett változatos receptekkel segíteni mindazokat, akik sütés-főzésre adják a fejüket. Ínyencfalatjait, a brassói libamellet, a sült báránygerincet vagy a nürnbergi kalácsot még Krúdy Gyula is megkívánta volna.
Egyik legérdekesebb munkája a Szinglik szakácskönyve – 444 recept és sok jó tanács, amelyet magányos, éhes farkasoknak, egyedül élőknek vagy megözvegyült embereknek ajánlott. Ezekben gyors, ám annál finomabb ételek receptjeit gyűjtötte egybe, mert az étkezés igazi öröm, nem csak egy letudandó biológiai szükséglet.
Írásaiban a nyelvre is figyelt, annak ízét sem hagyta romlani: – A mai napig senki nem írja azt, hogy „csokor” petrezselyem, azt írják, hogy csomó. Pedig az csokor! Egy szelet húst „befektetünk” a lábosba, ha kockákra vágom, akkor „berakom”, ha apróbbra, akkor „beszórom”. A túrót, sajtot, dióbelet „rámorzsáljuk” az étel tetejére. A magyar nyelv rendkívül gazdag, a mozdulatot mindig a hozzá illő igével fejezzük ki – mondta a Magyar Konyhában olvasható egyik interjúban.