Herczku Ágnes és a Magos együttes albumai nem a modern zenerajongóknak megszokott módon születtek, vagyis nem alanyi művészként működő zeneszerzők és szövegírók felvételeit játszotta föl a zenekar a stúdióban, és nem is autentikus népdalok felhasználásával készült világzenei kompozíciókat hallunk.
Mind Herczku Ágnes, mind a Magos együttes a tiszta forráshoz járult, előbbi a mezőségi Visába, utóbbi a Sajó és Maros menti falvakba, s ott együtt élt, lélegzett, dalolt, muzsikált a hagyományokat elevenen őrző helyiekkel. A zenében létezik szerelem első hallásra, de mindkét kiadvány inkább azoknak való, akik ismerik e világot: muzsikusoknak, táncosoknak, népművelőknek, zenepedagógusoknak, akik a CD-ket oktatási segédanyagként használva tovább tudják adni az összegyűjtött tudást.
Herczku Ágnes Hozomány – Erdélyi népzene régen és most, Visa című dupla albumának Revival lemeze válogatás Kallós Zoltán visai gyűjtéseiből, illetve zenekaruk 2005-ös felvételeiből, a Gyűjtés című CD-n pedig már a megszámlálhatatlan díjjal jutalmazott énekesnő gyűjtötte dalok és rikoltások válogatása szerepel. Egyszerűen szólva nénik-bácsik nótáznak, csujogatnak a maguk természetes közegében, természetes hanghordozásával.
Ízlés dolga, hogy ez valakinek a néprajzi értéken túl jelent-e élvezeti értéket is – én már akkor is ájuldozom a gyönyörtől, ha tájszólást hallok a herélt pesti beszéd helyett.
A lemez kedves és meglepő rajzocskáit maga a művésznő készítette – hitetlenkedve néztem a borítót: tényleg az amerikai pop-art-sztár, Keith Haring vizuális nyelvére van itten lefordítva a táncházhangulat? Bizony, a belső borító is tanúskodik róla: az amerikai művész világa, valamint mezőségi hímzésminták inspirálták a rajzokat, és összességében jól is mutat a csizma az asztalon.
A Magos együttes Forgatós című lemezén autentikus magyar népzenét hallunk, ahogy az alcím is fogalmaz: a Sajó mentétől Székelyföldig. Az album útikönyvszerű, zenetörténeti barangolás a tájegységben. Az egyes tételek az ilyen kiadványoknál megszokott módon több nótából állnak, a tájegységgel, a dal jellegével vagy épp annak a muzsikusnak a személyével tematizálva, akitől az 1968-ban vagy 1941-ben gyűjtött felvételek származnak, amelyek alapján a Magos fölmuzsikálta a lemezt.
Kóstoljunk bele a terminológiába: sebes csárdás, tekei sebes fordulós, sóvidéki verbunk, szöktetős, magyarói korcsos, magyarpéterlaki regrutanóta és asztali nóta, amely a mai fülnek vicces neve ellenére kimondottan ríkató.
Hogy az utazás teljes legyen, a CD mellett kihajtogatható térképet találunk, amely nemcsak fokozza a szellemi kalandot, hanem konkrétan megmutatja az embernek, hogy ha van pár ráérő hete utazásra, akkor nemcsak Hawaiira, Dubajba meg Amerikába mehet, hanem barangolhat egyet azon a néha valóban mesebeli vidéken, ahol ez a zene születik.
Most még teheti: Isten a földön tart még jó pár öreget, aki el tudja húzni a csárdást. De ahogy sokszor és sokan elmondták: az utolsó órában vagyunk. A CD füzetkéje tele van hangulatos, fekete-fehér képekkel; egy 1947-es fotón olyan rock ’n’ roll kisugárzása van a péterlaki cimbalmosnak (félrecsapott kalap, szúrós szem, bajusz alól cigi lóg, ütők a kézben), hogy Ozzy Osbourne nem mert volna koccintani vele a bálban.
Herczku Ágnes: Hozomány – Erdélyi népzene régen és most, Visa, Fonó Budai Zeneház, 2018. Magos: Forgatós – Autentikus magyar népzene Sajó mentétől Székelyföldig, Fonó Budai Zeneház, 2018.
