Az est Mocsári Károly zongoraművész játékával kezdődött, majd a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, Prőhle Gergely beszélt a kiállítás létrejöttének okáról, amely kapcsolódik a reformáció 500. évfordulójához.
Miután megtekintette a Magyar Nemzeti Múzeum Ige-idők című kiállítását, mégis hiányérzete támadt, hogy a magyar alapítású, 1568-ban létrejött unitárius egyház, a reformációnak ez a különleges leágazása nem kapott kellő figyelmet, amikor olyan jelentős személyiségekre gyakorolt nagy hatást, mint Jókai Mór vagy Bartók Béla, aki maga is áttért az unitárius hitre, amelynek lényegét lapunk munkatársa, Orbán János Dénes költő fogalmazta meg:
„Emberként Isten lényegét felfogni úgysem tudnám, csak gyönyörködöm a csodáiban.” A négy élő unitárius költő egyikeként büszke a vallására, mert egyszerű, tiszta, és tiszteletben tartja az egyéni szabadságot. Véleménye szerint Isten nem megalázkodást, hanem tiszteletet vár el.
A magyarok által alapított egyház torockói temploma
Jókai militáns híveként beavatta a kiállításmegnyitó szép számban összegyűlt vendégeit, hogy Jókai a világirodalom egyik legnagyobb prózaírója Jorge Luis Borges elméleteinek előfutára, félelmetes géniusz, és mániákus szabadkőműves is volt, amit csak avatott szemek vesznek észre a műveiben. Ezután a közönség legnagyobb derülésére felolvasott idén télen megjelenő művéből, a Székely ökumenizmusból, majd Adorjáni Bálint színművész olvasott fel a kiállítás alapjául szolgáló regényből.
Csécs Márton torockói lelkész betegsége miatt kénytelen volt távol maradni, de Kászoni József, a Budapesti Unitárius Egyházközség lelkésze ismertette a megnyitó vendégeivel a budapesti egyházközség megalakulásának történetét.
A megnyitót Prőhle Gergely köszönetnyilvánítása zárta a kiállítás létrejöttéért a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársainak, Kalla Zsuzsának, H. Bagó Ilonának, a látványtervért felelős Kemény Gyulának, valamint a kiállítás tárgyaiért Sipos József magángyűjtőnek, Csécs Márton lelkésznek és a Néprajzi Múzeumnak. A kiállítás 2017. november 12-ig tekinthető meg.
