Az Unforgiven című filmje bemutatójának 25. évfordulóján, tavaly Cannes-ban járt Clint Eastwood. A díszvetítés alkalmával elmondott beszédében kitért a filmszakmán eluralkodó politikai korrektségre is, amely már 1992-ben, a filmje kapcsán is felvetődött: ,,Sokan politikailag inkorrektnek tartották a filmemet. Akkor kezdődött a politikai korrektség korszaka, amelyben most is vagyunk, közben megöljük magunkat, hisz elvesztettük a humorérzékünket.”
Tavaly ez a megölés kissé elkésett, hiszen A négyzet című svéd fekete komédia nyerte el az Arany Pálmát, amely a svéd művészvilágból űzött gúnyt a politikai korrektség okán.
A cannes-i filmfesztivál szellemiségére igen jellemző jelenetet lehetett látni tavaly, amikor a zsűri elnöke, Pedro Almodóvar spanyol rendező, aki magát régi vágású LGBTQ-aktivistának tekinti, a könnyeivel küszködött, amiért nem Robin Campillo Percenként 120 szívverés filmje nyerte meg az Arany Pálmát, hiszen a téma okán ennek járt volna a legnagyobb elismerés. (A film a francia AIDS-krízisről szól, az Act Up AIDS-ellenes mozgalom történetét mutatja be.)
Arra viszont számítani lehetett, hogy a 71. Cannes-i Filmfesztivál még mindig a zaklatási botrányok által felkorbácsolt metoo-mozgalom jegyében telik. Az idei fesztivál zsűrijét Cate Blanchett elnökölte, és a női egyenjogúság fontosságát azzal is hangsúlyozni szerették volna, hogy a kilenctagú zsűriből öten nők, négyen pedig férfiak voltak. A fesztivál idején nyolcvankét alkotó nő vonult fel egyenjogúságot és egyenlő bánásmódot követelve, az Arany Pálmáért vívott versenybe idén először három nő is bekerült.
A Weinstein-ügy hullámai nemhogy elültek volna, hanem makacsul tovább kavarják és tematizálják a filmszakmát és a filmművészetet, ennek jelképes jelenete Asia Argento olasz színésznő, énekesnő és modell a nagyjátékfilmes díjak átadása előtt mondott beszéde volt, amelyben megismételte, hogy 21 éves korában Harvey Weinstein megerőszakolta őt az 1997-es cannes-i filmfesztiválon, és annak ellenére, hogy most is sokan jelen voltak azok közül, akik tudtak minderről, mégis hallgattak.
Mindebből látszik, hogy a filmvilág továbbra is a saját fantomjaival küzd, az ítéleteiket pedig leginkább ez befolyásolja. Idén is kiderült, hogy a politikai korrektség kígyóöleléséből nehéz kikászálódni, a Clint Eastwood által jelzett tendenciák, amelyek a 90-es években kezdődtek el, úgy tűnik, hogy évről évre erősödnek.
A marginális helyzetben lévő emberekről szóló alkotások taroltak az idei fesztiválon. Az Arany Pálmát a japán Kore-eda Hirokazu Shoplifters című alkotása kapta, amely egy zsebtolvajlásból élő, szegény családról szól. A zsűri nagydíját pedig Spike Lee kapta a BlacKkKlansman című vígjátékáért, amelyben egy fekete rendőr beépül a Ku-Klux-Klanba, a zsidó származású fehér barátja segítségével.
Az amerikai rendező cannes-i sajtótájékoztatóján lényegében egy Trump-ellenes és obszcenitásokkal teletűzdelt kortesbeszédet tartott, amelyben megpróbálta összemosni az amerikai elnököt a Ku-Klux-Klannal. Azt is kifogásolta, hogy az elnök nem ítélte el egyértelműen a charlottesville-i gázolás felelőseit, majd kifejtette, hogy ,,a jobboldal mindenütt teret nyer a világon (…), fel kell ébrednünk és nem maradhatunk csendben”.
Filmjében ezekre az aggasztó jelenségekre szeretné felhívni az emberek figyelmét. A zsűri díját Nadine Labaki libanoni rendezőnő Capharnaüm című filmje kapta, amelyben a 12 éves libanoni szegény kisfiú, Zain próbálja beperelni a szüleit, amiért világra hozták.
Különös alkotás kapta a legjobb első filmnek járó Caméra d’Or díjat is. Lukas Dhont belga rendező Girl (Lány) című filmje a „legnagyobb” európai problémát boncolgatja: a transzszexuális Lara nevű kamasz, aki úgy érzi, hogy fiútestbe született, azért küzd, hogy balerina lehessen. A film főszereplője, Victor Polster megkapta a legjobb alakításért járó díjat is az Un Certain Regard szekcióban. De a film nemcsak hivatalos elismerést érdemelt ki, hanem a Queer Pálmát is elnyerte.
Ez utóbbi díjat azoknak a hivatalos válogatásban szereplő filmeknek ítélik oda, amelyek az LGBTQ-közösség ügyeivel foglalkoznak. A díjat 2010-ben alapította Franck Finance-Madureira újságíró, Olivier Ducastel és Jacques Martineau francia filmesek szponzorálják.