Jó gyermekverset írni a legnehezebb dolog a világon, mint arról már többször gondolkoztam itt hangosan és nyomdafestékszagúan. Mert ami remek ötletnek tűnik felnőttfejjel, az szinte soha nem működik a gyerekeknél, és fordítva: ami viszont működik a gyerekeknél, az előtt értetlenül áll a felnőtt – például még soha nem találkoztam olyan kisgyerekkel, aki ne kuncogna hangosan, és ne idézgetné még sokáig Kukorelly Endre halhatatlan sorait, miszerint: „borbúzát és édességet, / szeressük a rendőrséget!” (idézet a Samunadrág című könyvből).
Mégis van a magyar gyermek(eknek szánt)irodalomnak néhány állócsillaga, amelyek között Fekete Vince először 2008-ban megjelent könyve, a Piros autó lábnyomai a hóban igen előkelő helyet foglal el. A lírikusként jelentős Fekete Vince sokáig várt ezzel a gyerekverskötettel, és a szerkesztésen látszik, hogy nem csupán kazalba dobálta, ami eszébe jutott, hanem működő ívet rajzolt a verseknek. Már eleve azzal, hogy a kötet gyermekverseit „mondó”, író „elbeszélő” nem a kamaszszerelem buktatóival kezdi a versfüzért (ami sok gyerekíró számára az egyetlen, még elfogadható témaválasztásnak tűnik), hanem a Mielőtt még megszülettem című ciklussal, amelyik hűen (vagy nem hűen: ez egyáltalán nem fontos, bár a jól kiérezhető hűség nyilvánvalóan hozzáad a versek értékéhez) beszámol a későbbi szülők egymásra találásáról, a házasság réve felé evickélő egymást kerülgetésről.
Mindezt líraian („Apukám lelke, mint egy csupor kakaó…”, fogalmaz az egyik vers címe és kezdősora), hitelesen („Eljegyzés, polgári, esküvő” című vers) és a gyermeki látásmódból soha, egy pillanatra sem kilépve („Nagy tánc volt meg nagy buli / anyukám és apukám esküvőjén. / Akkor még élt a másik tatám is, / aki kopasz volt, vagyis nem volt / haja, de én mégis nagyon szerettem / volna megismerni őt. // Anyukámnak hosszú fehér / menyasszonyi ruhája volt, / olyan, amilyet én is / szeretnék magamnak egyszer, / amikor majd férjhez megyek” – Nagy tánc volt című vers) teszi. És csak ezután következik a ciklus záródarabja: „Aztán jó néhány év / múlva megszülettem / én” (És aztán…).
A második ciklus a Megszületek címet viseli, egyszerre cuki, rácsodálkozós, mégis érezhetően fegyelmezett (ami a szerzői hozzáállást illeti), majd elkezd növekedni az elbeszélő kislány, óvodába kerül (Bartók Vackor óvoda), utána iskolába (A suli), megjelenik a kistestvér is (Tesóm mondja című ciklus), és egészen mélyen filozofikussá válik (két utolsó rész: Kedves naplóm…, Piros autó lábnyomai a hóban), de egy pillanatra sem lesz őszintétlen. Végig hiteles marad, ráadásul annyira, hogy még a szülői veszekedésekről és az élet nehéz vagy kínos pillanatairól is beszámol: „Apuci sokat cigizik, / meg pipázik is, pedig / megmondta a doktor bácsi, / hogy aki sokat cigizik, / meg pipázik is, ezt teszem / hozzá én, meg anyuka is, / az előbb-utóbb, de inkább / előbb / pókos lesz – / és kampec. // (Pedig ő a legerősebb a világon. / Egy kicsit alacsonyabb, mint / a Bíbor apukája, de ez nem számít, / mert neki a karjaiban van / az ereje, nem a magasságában”.
Meg kell mondjam, hogy nálunk ez a könyv kultikus olvasmány. Hát hogyne, kérem. Melyik kisiskolás lány ne érezné át az ilyen helyzetek súlyát: „Van / egy osztálytársam, aki azt / mondta, hogy szerelmes / belém. Én is szeretném, / ha szerelmes lehetnék belé, / de nem lehet, mert én / most pont egy másik / fiúba vagyok / halálosan szerelmes. // De majd a jövő héten, / talán, amikor / kiszeretek belőle” (Egy osztálytársam), vagy melyik óvodáskorú fiú nem hümmögne megértően, amikor ilyen férfidolgokról olvasnak neki: „Apuci, ugye látod, hogy mennyit eszem / s mennyit iszom, azért, hogy erős / legyek és nagy” (Erős és nagy), vagy ezt: „Tulajdonképpen semmit / sem szabad, amit / szeretnénk” (Mit nem szabad?). És elalvás előttre, közvetlenül: „Kérek egy kicsi simit, / hogy el tudjak aludni. / A fejemet simogasd. / Ott alszom el. / Ott van az agyam” (Este, az ágyban).
A könyvet – jóllehet szerintem az egyik legfontosabb gyerekverskötet, amelyik a témában született – annak idején nem sikerült Magyarországon rendesen terjeszteni. Ezen a hiányon kíván enyhíteni az Orpheusz Kiadó, amelyik újra megjelenteti Fekete Vince könyvét, amelynek bemutatója december 13-án lesz a Magyar Írószövetség Bajza utca 18. szám alatt található székházában.