A Pilátus éjszakája című egyfelvonásos történelmi dráma klasszikus helyzettel foglalkozik: egy bírósági eljárásba avatkozik be a politika, és megzsarolják a bírót, mert az zsarolható. Mégis több ennél. Hiszen mit gondolhatott Pilátus Jézusról? Vajon érezte, hogy nem mindennapi üggyel van dolga? Mivel zsarolták meg a zsidó vezetők? És végül mi vitte rá, hogy fejet hajtson a törvénytelenség előtt?
Fazekas István történelmi drámáját az Újszínház stúdiószínpadán mutatták be a Keresztény Színházi Fesztivál keretében. A kétszereplős darabban Júdea helytartója és Claudia, a felesége tűnik fel, mindez Jeruzsálemben történik Kr. u. 33-ban, Niszán hó 14. napjának késő délutánjától a következő nap reggeléig. Az vitathatatlan, hogy a kis egyfelvonásos a maga műfajában műremek – igaz, ehhez a színészek, Gregor Bernadett és főleg Jánosi Dávid is sokat hozzátesznek –, mégis leginkább családi dráma kerekedik belőle, hiszen Pilátus azért árulja el a jogot, azért fordít hátat Jézusnak, mert tudja, hogy különben az egész családját halálra ítélnék a római hatalmasságok.
Úgy is lehet mondani, hogy szeretetből (amit Jézus hirdet), családféltésből követ el bűnt, csakhogy ilyen esetben feloldozható-e a bűne alól, még akkor is, ha jó oka volt rá, ám így elkövette a világtörténelem legnagyobbikát? A szereplők feszültsége, az erős indulatok és a tépelődés könnyen átragad a nézőkre is, és végül sikerül teljesítenie azt, amit a hasonló közismert helyzeteket feldolgozó daraboktól elvár a néző: bár mindenki ismeri a végét, mégis elbizonytalanít ebben a tudásban és nyugtalanságban tart.
A színdarab díszlete minimális, ám jól idézi a kort, az egyetlen Achilles-sarka a kissé túlontúl választékos nyelvezete, ami érthető abból a szempontból, hogy a szereplők a római arisztokrácia tagjai, de a cicomátlanabb, a kevesebb néha több elve alapján működő élőbeszéd jobban illene ide.
