– Másfél évig készült a lemez, sokféle helyről származó dallal a Beatlestől Cseh Tamásig, sőt A dédapa dala 2002-es, Bárka színházi koncertfelvétel. Hogyan lett mégis egységes a lemez hangzása?
– Dióssy D. Ákos (többek között a Kispál és a Borz billentyűse volt) volt a hangmérnök, aki jól ismeri a Csík zenekar repertoárját, a hangszereink hangját, és mivel kiváló muzsikus, jól tudja, milyen igényeink vannak. Egy-két daltól eltekintve nem is dolgoztam senki mással tizenvalahány éve. A rock and roll projektjeimet, a színházi vagy filmzenéimet is vele csináltam. Tisztában van vele, milyen hangzást szeretek, automatikusan úgy csinálja. Persze én voltam a lemezen a magam producere Salamon Bea, régi kollégám és barátom hathatós zenei rendezői közreműködése mellett. Az elmúlt évek során nagyjából kikristályosodott bennem, hogyan kell szólnia.
– A lapozgatós belső borítón egy személyes történetet olvashatunk, afféle pályaindító zenei emlékkel, az először hallott Beatles-dallal. A lemez egy Beatles-feldolgozástól (You Won’t See Me) vezet minket a záró A dédapa daláig. Tehát végigmegyünk egy emberéleten?
– Teljes mértékben. Jó pár évvel ezelőtt elindultak bennem azok a rock- és egyéb dalok, amik nem a Csík-repertoárhoz tartoznak, azóta is jönnek és jönnek… Szerettem volna ezeket elővenni, és mikor, ha nem most? Régóta el akartam játszani egy Beatlest, nekem ők a legnagyobb hatás. De ez nem jó szó, egyáltalán nem fejezi ki azt a már-már vallásos tiszteletet, amelyet a zenekar iránt érzek. Miattuk lettem zenész.
– Ez a zenei eszmélés pillanata?
– Abszolút! Zene és kultúra iránti eszmélés. Hiába, hogy hatéves zenei tagozatos általános iskolába jártam és imádtam a zenét, valahogy elvont volt számomra. A Beatles volt az első nagy felfedezés, az egész életemet betöltötte. A második a magyar népzene, de akkor már 19 éves voltam. Egyébként a legkülönbözőbb stílusú zenészek Beatles-rajongók, az Ektomorf például földolgozta a Hard Day’s Nightot. A Beatles olyasfajta alapja a XX. századi dalműfajnak, mint Schubert vagy Mendelssohn volt a XIX. századi dalban. A Kossuth-díjam felét átnyújthatnám Sir Paul McCartney-nak, mert komoly részük van a dologban.
– Jól érzem, hogy a lemezen egyrészt végigmegyünk a zenei életpályáján a rock ’n’ rollal, népzenével, másrészt pedig már a dalok címeiből is (önkényesen kiragadva párat: Szerettelek…, Apa kalapja, Mozi, Szerelemcsütörtök, Fiúk ölébe lányok, Sehol se talállak, Fény és árnyék, Sárika, Ágy, Asztal, TV, A dédapa dala) össze lehet rakni egy sorsot, szerelmekkel, gyermekek születésével…
– Jó, hogy ezt valaki észrevette! Igen, ez összefüggő történet, életem fontos állomásaival és zenei pontjaival. Ezért sem véletlen, hogy az 50. születésnapomra jelent meg ez a lemez. Két fontos dolog van az életemben: a család és a zene. Az ördögkatlanos lemezbemutatón is muzsikálni fog rengeteg zenészbarátom (a teljesség igénye nélkül: Roy és Ádám, Mező Misi, Beck Zoli, Csorba Lóci) mellett a családom – egy ilyen sanszot, hogy így nevezhetek el egy családi zenekart, hogy Szabó család, nem fog az ember kihagyni! Pár éve működünk olyan felállásban, hogy a fiam dobol, a lányom gitározik, a feleségem énekel, én gitározok-énekelek és Kónya Csaba, régi egri muzsikustársam mint tiszteletbeli családtag
basszusgitározik – a feleségemet nem bírtam rávenni…