A honvédzenekar hangolt, az erős szél tépkedte az Osztrák–Magyar Monarchia hadizászlaját, és két huszárruhás, kardos katona őrt állt a fehér lepellel borított mellszobornál, majd megszólalt a Himnusz és megkezdődött egy ritka, kivételes esemény: királyszobrot avattak Magyarországon. Nem Szent Istvánét vagy Szent Lászlóét, hanem IV. Károly, utolsó magyar királyunk szobrát, az ötödik kerületi Városháza parkban, a Deák tér közelében. Erre eddig csak Madeirán és Innsbruckban volt példa, és azokra is a két világháború közötti időszakban – igaz, 2013-ban a Szent István-bazilikában felszentelték a király ereklyetartó hermáját, de az nem köztéri alkotás.
Juha Richárd szobrász műve viszont igen: IV. Károly komoly, fényképekről és festményekről ismert arcát látjuk – szép munka, a boldoggá avatott királyhoz, jellemes katonához illik.
A leleplezésen részt vett Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a Habsburgok családfője, Károly és Habsburg György, az osztrák nagykövet, valamint Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója.
Semjén Zsolt méltatta a királyt, aki őszintén akarta a békét, és sokat is tett érte, de nem sikerülhetett a terve, hiszen a nagyhatalmak évekkel azelőtt már megpecsételték a Monarchia sorsát. A kommunizmusban a történelmi Magyarország hazájukhoz hű vezetőinek szobrait elsőként vitték el a közterekről, nagy részük raktárba került, ilyen volt Rudolf főherceg szobra, amely egy állami gazdaságban vészelte át a vörös időket Vadász szobor néven, amolyan ,,álruhában”.
Az utolsó magyar király unokái, Habsburg Károly és György részt vettek a leleplezésen
Az 1928–31 között Tihanyban épült Kálvária IV. Károly sorsát is jelképezte, ezt a hatvanas években tették tönkre, most már helyreállították. Habsburg György, a király unokája azt mondta, hogy nehéz volt a háború közepén átvenni a kormányzást, Ferenc Ferdinánd meggyilkolása után vált belőle trónörökös. Nagyapjáról azt mondta, hogy kijárt a frontra is, a békéért küzdött – igaz, sikertelenül –, de arra emlékeztetett, hogy amikor II. János Pál pápa 2004-ben boldoggá avatta, azzal indokolta meg, hogy az embert a szándékai s a tettei alapján kell megítélni, ha nem is mindig koronázza siker.
Ezután a koszorúzás következett, a jelen lévő családtagok és közméltóságok virágait csukaszürke egyenruhába öltözött, pödört bajszú katonák helyezték el a szobor talapzatánál. Közben a szél fújta a november végi, maradék őszi leveleket – s ha a katonák nem is, de IV. Károly király emlékezete visszatért a belvárosba.
IV. Károly a Habsburg–Lotaringiai dinasztiában, Ottó Ferenc főherceg és Mária Jozefa szász királyi hercegnő gyermekeként látta meg a napvilágot. Miután Ferenc Ferdinándot 1914. június 28-án Szarajevóban megölték, Ferenc József pedig 1916. november 21-én elhunyt, a trón Károly főhercegre szállt. 1916. december 30-án koronázták meg Budapesten, a Mátyás-templomban, ahol a koronázások történetében első ízben a magyar himnuszt énekelték, nem az osztrákot. Próbálta menteni a menthetőt, de több történész is úgy véli, hogy jó uralkodó lett volna, ha nem az egyik legnagyobb történelmi viharban veszi át a kormányzást.
Noha lemondott, többször próbált visszatérni Magyarországra, de Horthyék mindkét kísérletét meghiúsították: ha engedik, a kisantant rögtön megtámadja Magyarországot, ugyanis a békediktátum leszögezte, hogy Habsburg uralkodója többet nem lehet az országnak. Családja körében halt meg spanyolnáthában, a Quinta do Monte villában 1922. április 1-jén.
