Az Eger-patak menti kis házból kilépve kora reggel lantmuzsika fogad moldvai dallamokkal, bár a zenész kijavít, hogy nem lant ez, hanem annak elődje: az úd. A középkori hagyományokat bemutató muzsikusok a Szent István-kori falut idéző szigethalmi Emese Parkból érkeztek a Kapolcska programra; elmondásuk szerint a moldvai dallamok állnak a legközelebb a korszak hangzásvilágához.
Szőke András is elmaradhatatlan eleme a Kapolcson szerveződő kulturális eseményeknek, a filmrendező vasárnap délelőtt az általa szervezett osztálykiránduláson több tucat látogatót vitt sétára és avatott be a térség hagyományaiba, gyógyító növényeinek tárházába és a több száz éves helyi szokásokba.
Akik vasárnap keveredtek errefelé, meglepetten konstatálták, hogy visszatértünk a kezdetekhez, vagyis a korai kapolcsi programok hangulatát érzik visszaköszönni, valami olyan, a helyiek aktív részvételét és arcát megmutató találkozót, ami most a gyerekekkel új színt kapott.
A második kapolcsi programot szerethetővé tette, hogy a fiatalok birtokukba vették a települést, a helyi erő szinte mindenütt kivette a részét az együttlétből, és véletlenszerű találkozások jöttek létre. A Malomudvarban, a Zsóka-portán, a Manóudvarban és minden, a fesztivál idejére megnyílt portára beállítottak Kapolcs szerelmesei: művészek, műkedvelők, művelődésszervezők.
Hiszen egykor Márta István ötlete és szervezőenergiája mentén az alkotók tették hazánk legismertebb kistelepülésévé a Bakonyalja és a Káli-medence találkozásánál fekvő, mesés, pár száz lelkes falut.
A fiatalok birtokukba vették a települést, és véletlenszerű találkozások jöttek létre
Fotó: Holczer Balázs
Már tavaly nyár elején is Kapolcson bábáskodtunk az új fesztivál születésénél, amely mottójául a család, fesztivál, tábor címszavakat választotta. Márta István ötlete szerint tucatnyi szekcióba rendezték a 9–15 éves táborozókat: egyebek mellett kézművesekre, népi hangszeresekre, néptáncosokra, általános vonósokra, animációra és árnyjátékra épülő foglalkozásokra. Az itt táborozók nem használhatták a mobiltelefonjukat, így a digitális világ gyermekeinek a valódi kapcsolatok építésére adott lehetőséget az együttlét.
Idén Kecskés Karina színművésznő vezetésével csángó gyerekeket fogadott a tábor, s mint a velük foglalkozó Hoppál Mihály lapunknak elmondta, volt olyan kislány, aki két napig meg sem szólalt a foglalkozásokon.
„Később tudtuk meg, hogy nem beszéli a nyelvet, a passzív tudását kellett életre hívnunk. Azt hiszem, néhány fiatal erdélyi magyart sikerül »megmentenünk« a tábor során.” A csángó gyermekek meghívásával ugyanis hagyományt teremtene a Kapolcska.
Az egyhetes tábort úgynevezett kis fesztivál követi, amely egyszerre utal a gyerekeknek szóló foglalkozásokra és arra a törekvésre, hogy a Kapolcska családiasabb, kisebb rendezvény maradjon a jövőben is. A múlt évben nagy sikerrel játszott Érdi Tamás zongorista csillagfénykoncertje az esti lehűlés
miatt a katolikus templomban kapott helyet, ahol egy szál gyertya mellett hangzott fel Chopin, Bartók, Bach, bensőséges légkört teremtve. Idén kevesebb volt a színházi program a tavalyinál, de Csernyik Szende mesemondó magánszínházában többször is megríkatta hallgatóit.
Kétszer annyian találtak ki ma a faluba, mint tavaly: több mint kétezer érdeklődő jött el, hogy részese legyen a véletlenszerűségen, az összefogáson és a kreativitáson alapuló merőben új hangulatteremtésnek.
