Hat egyetemista, akik addig nem ismerték egymást, telekocsival útnak indul, majd egy kietlen helyen defektet kap. Nagyon hamar kiderül, hogy valaki kilőtte az autó kerekét. Innentől kezdve felgyorsulnak az események, és már az első tíz percben agyvelődarabok borítják el az országutat. Térerő nincs, csak magukra számíthatnak. A texasi láncfűrészes mészárlás nyomdokain haladó történetben hőseink ebben a teljesen váratlan és abszurd helyzetben próbálják megtalálni a kivezető utat a mindenre elszánt mesterlövész csapdájából, miközben ötleteik, reményeik és a csapat tagjai egyre fogynak.
Fotó: Wolf Films
Ryuhei Kitamura író-rendező Joey O’Bryan írótársával egy végletekig lerágott csontot ásott elő, de a javukra szól, hogy mégis folyamatosan képesek fenntartani a feszültséget, a cselekmény egy perce sem áll le: brutálisan nyers ábrázolásmóddal kompenzálják a kissé lapos történetet. A szereplőkről nem sok minden derül ki, de legalább nem a tinihorrorok idegesítő és sablonos karaktereit láthatjuk, reakcióik pedig teljesen hitelesek. Az izgalmak fokozásában nagy szerepet játszik Aldo Shllaku jól eltalált zenei aláfestése, valamint a folyamatosan fennálló élet-halál küzdelem, amely a nézőt is könnyedén magával ragadja.
Azt, hogy a műfaj mestere, Ryuhei Kitamura már bebizonyította például a Clive Barker novellájából készült Éjféli etetéssel, amely meghozta számára a világhírnevet, viszont annak ellenére, hogy a Defektben is jól adagolja a feszültséget, és az operatőri munka is remek, új alkotása nem maradandó élmény.
Talán már kiöregedtem a sovány történettel rendelkező, vérgőzös, sikoltozós filmekből. A Defektet egyszer meg lehet nézni, de mivel újat nem képes mutatni, kétlem, hogy bekerülne a műfaj klasszikusai közé.
