A történet szempontjából a Maya szövevényes krimi, amelyben bár egy pisztoly is eldördül és egy ököl is keményen lecsap, mégsem hal meg senki. Földrajzilag is tág térben mozog: Párizs–Tanger–Párizs.
A helyszínek is változatosak: legénylakás (az elegáns fajtából), francia idegenlégiósok kedvenc bárja (Berber bár, hogy is hívhatnák másként) állomáshelyükön, a konstantinápolyi pályaudvar, párizsi kerületi rendőrkapitányság, egymás melletti szobák a Ritzben (hol máshol), a Champs-Élysées színház foyer-ja, majd páholya… és így tovább, tovább, oh, régi-régi szép idők! És jóravaló bohémek és jobb sorsról álmodozó „útszéli virágok” és aljas őrmester és összeillő párok és valaki, aki egyedül marad, mert hiába, neki ez a sorsa. Ez mind a Maya.
És a zene. A Maya zenéje éppen olyan változatos, mint a cselekménye: az Itt a luxusvonat foxtrott, amerikai valcer a My sweetheart, nyilván induló a Legionista induló és simán „dal” egy 1932-es plakát szerint a Szeretnék egyszer kicsit boldog lenni. Ismerősek ezek a számok annak is, aki még életében nem látta, hallotta ezt az operettet. De elárulom azt is, hogy az Oda vagyok magáért és a Hacáré, hacacáré is a Maya betétdala. És olyan ikonikus művészek játszottak az idők folyamán a darabban, mint Patkós Irma, Tolnay Klári, Karády Katalin, Honthy Hanna, illetve Básti Lajos, Rátonyi Róbert, Bilicsi Tivadar, Palócz László, Harsányi Frigyes…
A mostani Maya kettős szereposztásban kerül színpadra. Maya: Fischl Mónika/Bordás Barbara, Charlie: Dolhai Attila/Gömöri András Máté (első bonvivánszerepe lesz ez!), Barbara: Szendy Szilvi/Gubik Petra, Madeleine: Auksz Éva/Dancs Annamari, de a többi szerepben is ismert és közkedvelt neveket találunk.
Szuggesztív a Khell Csörsz tervezte díszlet, akkora repülő lesz majd a színpadon, hogy csak úgy ámulnak majd, nem beszélve arról, hogy Velich Rita jelmezeitől egyszerűen eláll a szavuk a kedves nézőknek. Az operettszínház ének- és zenekara, valamint balettkara (koreográfus Lőcsei Jenő) gondoskodik arról, hogy igazi, „békebeli” revü elevenedjen meg a színpadon.
Annak érdekében, hogy még inkább felébresszem önökben a vágyat, hogy az undok november végét és a semmivel sem derűsebbnek ígérkező decembert egy vidám előadás megtekintésével tegyék elviselhetőbbé, elmesélem azt is, hogy a darab a magyar rádiózás történetében is fontos pillanat volt, ugyanis a Maya volt az első helyszíni színházi közvetítés az új kommunikációs eszköz históriájában.
És bár kissé lehangoló, hogy a választás azért esett a Mayára, mert nem voltak magasak a jogdíjak (éppen készültek levenni a repertoárról), a rádiós siker fantasztikus volt, és hozzájárult nemcsak a Maya további sikeréhez, hanem egy addig nem létező műfaj elterjedéséhez is.