Ha egy sajtótájékoztatóról úgy távozik az ember, hogy rögtön keresni kezdi a szóba került zeneműveket, akkor valami nagyon jól működik. Az egyik legvagányabb hazai komolyzenei társulás, az Óbudai Danubia Zenekar tagjainak rajongása, ügyszeretete és kíváncsisága ragadós: valóban meg akarjuk tudni, mit érez Orpheus Sztravinszkij szerint, és milyen a romantikus Kodály. Őszi programjukról elmondták: Az ősök ritmusa című zeneakadémiai koncertsorozatuk az emberiség közös kultúrkincsének mítoszaival és legendáival foglalkozik.
Vásáry Tamás karmester a Teremtő tűz című nyitókoncert kapcsán így beszélt Haydn Teremtéséről: „Az egyik kedvenc darabom és Haydn legnagyobb műve. Káosz című tétele megjósolja korunk zenéjét. Ha nem ezt a címet adja neki, akkoriban el sem fogadják, ma pedig átlagos kortárs zenének halljuk.”
Hámori Máté (augusztusban Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett) karmester, a zenekar művészeti vezetője Sztravinszkij Orpheus című balettjáról (az Aranykor című esten játsszák, Debussy Előjáték egy faun délutánjához és Sibelius Négy legendája társaságában) elmondta: csakugyan lesz tánc is a koncerten, bár nem balett, ahogy a szerző elképzelte, de Gergye Krisztián koreográfus kortárs bábduettje remekül szervesül a mítoszok tematikájával, hiszen a tánc a zene mellett az egyik legősibb, legösztönösebb kifejezési forma.
A dramaturgia a sorozat 3. és 4. estjén a legtökéletesebb. A Csodaszarvas című koncerten a Sonus ütősegyüttes nyugat-afrikai zenéjét (ilyet sem hallott még a Zeneakadémia!) Ligeti György zongoraversenye követi, majd jön Muszorgszkijtól az Egy éj a kopár hegyen, a beteljesülés, avagy megérkezés pedig Bartók Béla Cantata profanája. A vezérgondolatot illetően idézzük ismét Hámori Mátét: „(…) minden költözésnél magunkkal vittünk valamit az előző életből: egy-egy szót, nyeregízű puha húst, dallamot, történetet, hogy mindezt összekeverjük a rajtunk átgázoló, velünk békében és harcban élő nemzetek saját emlékeivel, és mindezt elnevezzük így: magyar. És bár csak a csodaszarvast űztük, hajtottuk ezredévekig, ajándékba kaptuk ezt a hazát, ezt a nyelvet, ezt a sok csodát. Kárpótlásul tőle. Hiszen sosem érhetjük utol.”
A Nap születése című koncerten ritkán játszott művek követik egymást, Carl Nielsen Héliosz-nyitánya, Darius Milhaud-tól A világ teremtése, illetve Ravel Daphnis és Chloéja. Vezényelni Moritz Gnann fog.
A zenekar a Budapest Music Centerben a kettős Kodály-évforduló jegyében tart koncertsorozatot. Hámori Máté szerint Kodály Zoltán félreismert zeneszerző, akinek muzsikája egyáltalán nem olyan szigorú, akadémikus, amilyet a mester fényképeit látva várnánk. A Rendszer, a Módszer és A Lukács (igen, a fürdő, ahová a mester úszni járt) című esteken többek között a Nemzeti Énekkar, Dobszay-Meskó Ilona karmester és Szokolay „Dongó” Balázs népzenész lesznek a zenekar vendégei.
Idén is folytatódik mind az ifjúság, mind a legkisebbek beavatása: Mozart, a csokigolyók sztárja után most Beethovenről mint korának lázadó rockeréről rajzolnak rendhagyó portrét.
