Ahhoz képest, hogy nyelvrokonaink (bár ez mind a mai napig vita, sőt viták tárgyát képezi), a finnek irodalmáról kevés újdonságszámba menő hír jut el hozzánk. Pláne a kortárs irodalomról. Pláne a kortárs gyerekirodalomról.
Ezért is vettem nagy örömmel kézbe Kirsi Kunnas verses mesekönyvét, amely a Nyakigláb Nyuszi bukfencei címet viseli és a Móra Kiadó gondozásában jelent meg. A kiadvány hátlapjáról a következőket tudjuk meg: „Kirsi Kunnas (1924–) gyerekkönyvei páratlanul népszerűek hazájukban, Finnországban. Az írónő kétszer részesült a rangos Topelius-díjban, műveit számos nyelvre lefordították, többek között angolra, németre, svédre és franciára. Nyakigláb Nyuszi bukfencei című humoros verses meséje 1979-ben jelent meg először, és azóta gyermekirodalmi klasszikussá vált.
A történet hőse a játékos kedvű Nyuszi, akit a Varázsló bűvöl elő a kalapjából. Nyuszinak fogalmas sincs, mire való a füle, a szeme, az orra és a szája, vándorútra indul hát, hogy kiderítse. Bejárja az erdőt, kalandjai során még farkasháton is lovagol. De vajon rájön-e arra, hogy ki ő valójában? Le tudja-e győzni a Varázslót, aki azon mesterkedik, hogy Nyuszi visszakerüljön a kalapba. A különleges hangulatú meséhez az ismert finn grafikus, Christel Rönns készített illusztrációkat.”
A fülszöveg nagyon kecsegtető, úgyhogy lelkesen kezdtem bele az olvasásba (és felolvasásba), de aztán vagy túlságosan szétapróztam, vagy nem tudom, mi történt: a sztori kicsit zavarosnak tűnt, vagy pedig valami olyan filozófiai megfontolás húzódik mögötte (ami gyereknek írt, de valójában felnőtteknek szóló könyvek esetében eléggé bevált módszer), amely számomra nem állt össze egésszé. Persze a könyv így bőven az olvashatóság és az élvezhetőség határán belül van, és ez nagyban köszönhető az aranyos jeleneteken túl az illusztrációknak, illetve Gáti Istvánnak, aki a fordítást Olga Huotari nyersfordítása alapján elvégezte.
Erről bővebben is írnék: Gáti István úgy szórja a nyelvi leleményeket, a szellemes, távolságtartó és mégis szerethető poénokat, mintha a saját könyvét írná – és igen, a saját könyvévé is válik valamennyire ez a kötet, az ilyen megoldásoknak hála: „Macskává változott, na bumm! / Majd medveként morogta – »brumm«; / bagolyként hajtogatta – »húúú«, / és hófajd lett, fájin szagú, / és hollóként csak krúgatott, / s ezernyi mesét fejtett fel, / míg óvta titkos rejtekhely”.
Vagy: „– Ezt aztán a BESZÉD! Ez aztán a SZÁJ! / De olcsó lúdnak híg a kása! – / felelt a Róka nyeglén és lazán. / Mert volt egy ilyen szokása, / hogy kifordított szólásokat, / és dobálózott velük sokat, / az értelemnek vermet ásva.” (Ugyanez a poén visszatér még egyszer: „Hogy bosszúságát leplezze a Róka, / dühét fura mondásokban szórta: / – Nem halt meg a reményhalunk, / lassan jár a medve bőre, / korpa közt még arathatunk. / Eljön majd az óra, / s rátesszük mancsunk a nyuszóra”.)
A fordító bátran nyúl az irodalmi hagyományhoz („Ez volt a találós kérdés, / meglehet, elsőre fura, / Hogyha a válaszra rájössz, / te vagy a talányok ura.”), és a filozófia határát súroló módon él a magyar nyelv adta lehetőségekkel („– Macskánál macskábbá leszek, / magamnál is magamabb…”), és még arra is van kapacitása, hogy a klasszikus, „Aki nem hiszi, járjon utána!” mesezáró fordulatot is újszerűen rímbe szedje: „Ha zavaros maradt még bármi, érdemes utánajárni!” Gyereknek, felnőttnek egyaránt ajánlható könyvvel van tehát dolgunk.
Kirsi Kunnas: Nyakigláb Nyuszi bukfencei. Christel Rönns illusztrációival. A fordítást Olga Huotari nyersfordítása alapján készítette Gáti István. Móra Könyvkiadó, Budapest, 2017
