Folyik a napi hírek árja, már késő délutánnál tartok, amikor is szembe jön egy Szakács Árpád cikkével megszólított valaki, akit érzékenyen érintett a Ki olvassa Esterházy Pétert? című írása. Facebook-bejegyzésben reagált.
Nyáry Krisztián, a Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatója azt írja, hogy a publicisztika, amit olvasott „…ezúttal két szerzőt elemez nagy szakértelemmel: Esterházy Pétert és …”
Tyű! Nagy baj van, nem is olvasom tovább, mert valaki belenyúlhatott a cikkünkbe, hiszen én ezt már olvastam, de elemzésről szó sem volt benne.
Gyorsan kattintok.
Magyaridok.hu, KI OLVASSA ESTERHÁZY PÉTERT? (KINEK A KULTURÁLIS DIKTATÚRÁJA? XI. RÉSZ). Olvasom. Megkönnyebbülök.
Nyáry helyett olvastam volna inkább Esterházy Pétert, mert Szakács Árpád, ahogy eddig, természetesen most sem elemzett írókat. És a cikkbe sem nyúlt bele még véletlenül sem senki!
Csak egy, a ballibnek bizonyára nehezen értelmezhető Raffay példáját hoz fel publicistánk arra, mit is jelent az, ha egy szerzőt valóban sokan olvasnak. Ez üthette ki a biztosítékot Nyáry Krisztián irodalomtörténésznél annyira, hogy azt sem tudta, irodalmárként vagy történészként értelmezzen egy tényfeltáró publicisztikát. Már, ha képes rá.
Nyilván külön szerencse a Líra kiadó számára, hogy a kreatív és nem a terjesztési igazgatója keveri össze az „elemzés” és az „eladott példányszám”, vagy az „olvasók száma” kifejezéseket.
Egy valóban kreatív igazgatónál meg ekkora lódítás a Facebookon belefér egy Kálmán Olga interjú és az „oszkósított” kapolcsi fellépés között.
