– Különleges, jövőt fürkésző számmal jelentkeztek. Derű vagy ború?
Papp Endre: Ez már tizenhárom éves hagyományunk. Az első februári tematikus számunk a kettős állampolgárságról szóló népszavazás kudarca után jelent meg. Ez volt az a kulturális sokk és társadalmi tragédia, aminek egy különszámot szenteltünk, amibe az egész Kárpát-medencéből érkeztek írások. Azóta minden egyes évben egy-egy fontos társadalmi, irodalmi, esztétikai problémát boncolgatunk. A jelennek valamiféle kritikája miatt szoktak utópiát írni, ami ellenutópiává is tud fajulni. Bessenyei György Tarimenes utazásával kezdődik az új magyar irodalom, egy utópiával, ehhez a hagyományhoz tértünk vissza. Cs. Szabó László egyik régi írásában tökéletesen eltalálta, hogy 1992-ben Európában háború lesz, és lesz benne egy költő is. Általában a legnagyobb fantazmagória szokott valóra válni.
W. Nemessuri Zoltán: Esszémben a múltból indultam ki, és a mostani folyamatokat vizsgáltam. Derűlátásomnak az oka, hogy szerintem a baljóslat hátráltat, nem lelkesít, nem ad támpontokat. Ahhoz, hogy a magyar nemzet ne csak túlélje a jelent és a közeljövőt, hanem annál többet is produkáljon, négy területen kell még nagy erőfeszítéseket tegyen: a gazdaság-, a népesség- és a nemzetpolitikában, és persze a kultúrában.
– Az ön ,,jövőnaplójában” 2050-ben háború dúl Eurábia és hazánk között.
Domonkos László: Jövőnaplót írok, amit majd a fiam folytat, mert én már százéves lennék akkor. Háborút vizionálok, de én is derűlátó vagyok, nemcsak a kimenetelét illetően, hanem azon körülmények alakulását illetően is, amelyek ehhez a háborúhoz vezetnek. Szerintem a háború már tart, az ellenállás mértéke is növekszik, gondoljunk csak az AfD vagy Geert Wilders pártjának erősödésére. A szent politikai korrektség, a problémák megoldatlansága óhatatlanul elvezet ehhez a konfrontációhoz.
Mórocz Zsolt, Domonkos László, Papp Endre és W. Nemessuri Zoltán a folyóirat bemutatóestjén
Fotós: Bach Máté
– ,,A semmi toplistás lett. Először ennek hódoltunk be, majd az utána jövő bárminek” – írja a drámájában. A jövő írója azt hallucinálja, hogy Istennel beszél. Az abszolút vodka marad az egyetlen abszolútum?
Mórocz Zsolt: Írásom elsősorban nem Magyarországról, hanem Nyugat-Európáról szóló látlelet, mert úgy látom, hogy általános, mértéktelen önfeladás folyik, és ezzel párhuzamosan, ne kerteljünk, egy új honfoglalás. Amikor megindult ez a nagy áradat, elkezdtem azon gondolkodni, hogy milyen eszközökkel folyik ellenünk a háború, és mikor kezdődhetett. A kultúra területén kezdtek elfogadtatni velünk egy olyan értékrendet, amely teljesen szemben áll a sajátunkkal. Most oda jutottunk, hogy leszedik a kereszteket vagy ledózerolják a keresztény templomokat. Totális támadás indult a keresztény kultúra és a fehér ember ellen. Még állnak a katedrálisok, és tudom, hogy hit nélkül nem lehetett volna felépíteni ezeket, de ez a hit mára eltűnt. Nincs hitünk semmiben, bármilyen értékünket ügyesen le lehet cserélni. De van kiút. Vissza kell térnünk a keresztény vonalhoz, mert semmilyen más ideológia nem pótolja ezt. A tudatot kell visszafoglalni, a jobboldalnak az nagy hibája, hogy ebben nem elég elszánt.
– De lesz-e magyar jövő, ha a fiatalokat egyre inkább balliberális eszmék befolyásolják?
M. Zs.: A fiatalok eleve forradalmi hevületűek, de nem mindegy, merre kanalizáljuk ezt a hevületet. A baloldalnak ez talán jobban sikerül, a csoportnyomásnak sem tudnak mindig ellenállni a fiatalok. De ne felejtsük, hogy a politikai korrektség egyfajta drótként működik, villanypásztor a marháknak, amely megakadályozza, hogy eljussunk a valóságig. Heisenberg mondta, hogy nem ismerték azt a fajta diktatúrát, ami akkor volt, és ami most van, ezt a lelki diktatúrát mi sem ismerjük még.
W. N. Z.: A fiatalok tudatának elfoglalásáért kemény csata zajlik. A mi tudatunkat nem nagyon lehetett elfoglalni, hisz a pártállamban szerzett tapasztalatok miatt van egyfajta immunitásunk. A balliberálisoknak erős állásaik vannak az egyetemeken, mindenféle szervezetekben és a kultúrában. Az a magyar értelmiség, amelynek a család, a hit, a hagyomány és a nemzet fontos, át kell adja gyermekeinek ezt az értékrendet, a jó erkölcs hagyományát.
