A 2000. október 6-án bemutatott eredeti CSI Las Vegasba helyezett történetében eleinte nem nagyon bíztak a készítők, de a közönség hamar megszerette a sorozat sajátos színvilágát és atmoszféráját – a nézőszám az első pár epizód után majdnem 18-20 milliós lett az Egyesült Államokban, és tartotta is magát nagyjából ezen a szinten másfél évtizeden, tizenöt évadon keresztül.
A sikert látva az ötletből recept lett, és többek között Jerry Bruckheimer hollywoodi topproducer bábáskodása alatt további spinoffok – az eredeti történettől független, de ugyanabban a világban játszódó további történetek, leágazódások – indultak világhódító útjukra.
Először 2002 szeptemberében az ikonikussá lett Silhouette Titanium napszemüveget hordó legendás rendőr-cowboyjal, Horatio Caine-nel a főszerepben a CSI: Miami helyszínelők (10 évad), majd 2004 szeptemberében a szeptember 11-i terrortámadás okozta traumatikus élménytől startoló CSI: New York-i helyszínelők (9 évad), végül pedig tavaly áprilisban a két évad alatt hamar kivérzett CSI: Cyber helyszínelők.
S amikor azt mondjuk, hogy a sorozat világhódító útjára indult, nem túlzunk, a sorozatfranchise-t csúcskorszakában, 2010 körül több mint kétszáz ország majdnem nyolcvanmillió nézője követte hétről hétre. És követi ma is – elég csak bekapcsolnunk egy hétköznap este a tévénket, egészen biztosan megnézhetjük valamelyik csatornán valamelyik CSI-sorozat valamelyik véletlenszerű epizódját.
Mindez kevés volt a gyártó CBS tulajdonosainak: ők az Egyesült Államokon kívüli, továbbra is csillagászati nézettséget nem igazán tudják értelmezni, csak a csökkenő amerikai nézőszámok statisztikáit látják, és az így apadó reklámbevételeket. Az egyre növekvő színészi gázsi és az utolsó kísérlet (CSI: Cyber helyszínelők) közepes sikertelensége mellett ez volt a döntő ok, hogy a teljes körű abbahagyás mellett döntsenek – további spinoffok elindítása helyett.
A CSI viszont nemcsak a hihetetlen globális nézőszámmal írta be magát a televíziózás történetébe, hanem a – valószínűleg – ennek köszönhető, széles körű mozgóképes és társadalmi hatásával is. Az egyes sorozatokra jellemző, koherens, karakteres szűrőkön keresztül ábrázolt világ – CSI: hideg színek és a sárga sok árnyalatának kontrasztja, Miami: a narancssárga és kék retinába égő valószerűtlensége, New York: a mindenhová bekúszó szürkés-kékes árnyalatok nyomasztó kilátástalansága – azóta sok hasonló hollywoodi filmben és sorozatban visszaköszön, valahogy úgy, mintha a CSI ezzel iskolát teremtett volna.
A filmek hatására megnőtt az érdeklődés a rendőrségi háttérszakmák iránt
Ahogy a filmbe illesztett CGI-betétek – a helyszínelésekhez kapcsolódó labormunka csúcstechnológiás számítógépes eszközei és az ezek alapján előrelépegető bizonyítékgyűjtés vizuális ábrázolása – gyakori, erősen hangulatteremtő szerepeltetése is.
És azzal a zseniális csavarral, ahogy e sorozatok tudatosan elmozdultak a korábbi hasonszőrű rendőrös-nyomozós sorozatok dramaturgiájának szerkezetétől. Az addig inkább jellemző szociológiai-pszichológiai nyomozás helyét – amelyben a rendőrnyomozó kifaggatta a helyszínen a potenciális tanúkat, majd az esetleges gyanúsítottat a kihallgatószobában nagy nyomás alá helyezte a bűnügy megoldása érdekében – itt átvette a technokrata laboránsok munkájának előtérbe állítása.
Az egyes epizódokban többször, de legalább ugyanannyiszor látjuk az elemző rendőrségi laboratóriumok vagy bonctermek belső tereit, mint ahányszor terepen mozgunk.
Ennek pedig azóta is tartó társadalmi hatása van: a különböző összefoglaló cikkek szerint az elmúlt évtizedben jelentősen megnőtt a pályakezdők érdeklődése a rendőrségi háttérmunka iránt, egyre többen jelentkeztek nyomelemzőnek, orvos szakértőnek, kórboncnoknak vagy rendőrségi hackernek.
Ezzel párhuzamosan pedig a valóságos tárgyalások esküdtszékeinek gondolkodása is átalakult: állítólag a sorozat hatására megnőtt a különböző technikai bizonyítékok – köztük hangsúlyosan a DNS-minta – bírósági tárgyalások során betöltött pró vagy kontra bizonyító ereje.
A CSI-franchise-ből tehát nem készül több epizód, de egészen biztosan állíthatjuk, hogy a közeljövőben ugyanúgy végtelenítve műsorra tűzik a különböző tévécsatornák, ahogyan azt eddig is megszokhattuk.
