– Hatalmas médiavisszhang követte a brutális, egyben rejtélyes gyilkosságot Szlovéniában. Megoldódott azóta az ügy?
– A mai napig nem tudni pontosan, hogy mi volt a történet hátterében. Nagyon jellemző a mostani társadalmakra, hogy a súlyos bűnügyeket nem tudjuk lezárni. A döbbenetes az volt, hogy a médiát és a közösségi oldalak hozzászólóit nem is annyira a vérebek támadása izgatta, ami Ljubljana központjában önmagában is elég abszurd, hanem az a bizonyos dildó, ami az orvos teste mögött feküdt. A kutyákkal való szexuális kapcsolatot feltételezik sokan és sajnos ekként itta be magát a közbeszédbe.
– Arról beszélt a film vetítése előtt, hogy a média- és a társadalmi visszhang érdekelte a leginkább. Ez azonban nem jelenik meg a munkájában, hiszen még az előtt véget ér, hogy eljutnánk oda….
– A Nightlife-ban a férj életben marad, a valóságban belehalt a sérüléseibe. A nehézség, a pokol a feleség számára csak a filmem történetének befejezte után kezdődött. Én azt a félelmet és magányt érzékeltettem, ami a nőt kínozza, hogy miként fognak reagálni az emberek a történtekre. A mai világban nem lehet semmit eltitkolni, a filmünk tragikus áldozatának története sem maradhatott publicitás nélkül. Lehetetlen küldetésnek tűnt például, hogy az orvos szakértőt megpróbálta megvesztegetni az asszony. Mégis megtette, mert annyira tartott a nyilvánosság ítéletétől. A valóságban a szlovén társadalom politikai megosztottsága is részévé vált az esetnek, hiszen az áldozat baloldali kötődésű volt.
– Szomszédos országként mennyire ismeri a nálunk lévő közhangulatot, politikai helyzetet?
– Elsősorban Horvátországot és Szerbiát követem, és igyekszem naprakész lenni velük kapcsolatban. De közös régióként sok hasonlóság fedezhető fel a szomszédos országokkal, a menekültkérdést pedig szinte ugyanúgy kezeli a szlovén vezetés, mint a magyar kormány.
– Noha a történet és annak körülményei teljesen eltérőek, a tragikus haláleset után magára maradt nő és a színésznő arcára fókuszáló kamera, a kitartott csendek a fesztivál nyitófilmjére, Krzysztof Kieslowski Három szín: kék című művére engednek következtetni. Hatással volt-e önre munkája, filmes látása?
– Tisztelem és rajongója vagyok, de nem mondanám, hogy hatással volt rám a Nightlife esetében Kieslowski munkája. Az érdekelt, miként lehet közelíteni egy ennyire érzékeny témához. Számomra ez a film a félelemről szól, mert úgy látom, hogy a társadalmunk a félelmek társadalmává kezd válni.
– Karlovy Varyból elhozta a legjobb rendezés díját a film; milyen utat jár be a közeljövőben?
– A CineFest után – ahol első alkalommal vagyok – Szlovéniában debütál a Nightlife, és több fesztiválra is hivatalos. A film eddigi sikere után némileg megnyugodtam, hiszen nagyon aggódnék a szlovén premiertől ezek hiányában. El tudja képzelni, hogy mennyire várják a filmet ott, ahol mindenkinek megvan a koncepciója, hogy mi is történhetett valójában…