1483. november 10-én Hans Ludernek és Margarethe Lindemann-nak megszületett a nyolcadik gyermeke. (Milyen lehetett az első hét, gondoljunk csak bele!) Másnap, november 11-én volt Márton napja, úgyhogy erre a névre keresztelték, a szent patrónus védelmébe ajánlva. Alighanem ő lett aztán a leghíresebb minden Márton és Martin közül. De azért – a teljesség igénye nélkül, amiről okos emberként időben letettünk – nézzük meg, milyen híres Mártonokat ismerünk még a művészetek történetében.
(Még egyszer hangsúlyozom, a lista nem lesz teljes, de önök odahaza nyugodtan továbbgondolhatják, és megnyálazva a ceruzájukat az újság lapszélére kanyaríthatják: „Igazán felháborító, kifelejtette például…”, és ide jön egy önök által kedvelt Márton/Martin neve.)
Luther életműve történelmi jelentőségű
Ott van rögtön a Krisztus után 316-ban született (később Szent) Márton, aki már 12 éves korában azon gondolkodott, hogy keresztény lesz, és remeteként éli le az életét. Apja kívánságára azonban 15 éves korában katonának állt, légiója Galliában, Amiens körül szolgált. 22 éves korában lett kereszténnyé, és attól kezdve nem a császárt, hanem Istent kívánta szolgálni (még úgy is, hogy ezért Constans császár gyávasággal vádolta meg).
A katonaság után hazatért Pannóniába (!), Savariába (amely Szombathely római kori elődje volt), mert álmában utasítást kapott, hogy ott hirdesse Krisztus igazságát. Hitéért és térítői tevékenységéért megvesszőzték, de közben csodák sora kísérte tevékenységét, kolostorokat alapított, míg 397. november 8-án, azaz körülbelül 1700 évvel ezelőtt meghalt. Holttestét több város is magának követelte, Tours-ban nyugszik. (Személyes élmény: Erdélyben, Hargita megyében van egy Csíkszentmárton és egy Homoródszentmárton nevű település – utóbbiból sok osztálytársam jött, én is megfordultam ott párszor. Jó hely mindkettő.)
És ha már a hit napszámosairól és mártírjairól beszélünk, említsük meg feltétlenül a tragikus sorsú Martin Luther King tiszteletest, polgárjogi harcost és politikai aktivistát, az afroamerikai polgárjogi mozgalom egyik vezető személyiségét (aki 1964-ben a legfiatalabb férfi volt, aki elnyerte a Nobel-békedíjat).
Az 1963. augusztus 28-án a washingtoni menetelés során megtartott, Van egy álmom címmel híressé vált beszéde nagy nyilvánosságot hozott a polgárjogi mozgalomnak, Kinget pedig a történelem egyik legnagyobb szónokává emelte. (1968. április 4-én merénylet áldozata lett, Memphisben lelőtték.) Mind az édesapját, mind őt magát Michael Kingnek hívták eredetileg, de apja egy 1934-es németországi látogatást követően Luther Márton tiszteletére nevet változtatott.
Az 1881-ben született Roger Martin du Gard Nobel-díjas francia regényíró jobbára A Thibault család című nemzedékregénye kapcsán lehet ismerős a magyar olvasóknak, amiért a szerző a Nobel-díjat is kapta. (Személyes élmény számomra is a könyv.) És akkor keverjük össze a fikciót a valósággal, de bátran ám! Mert ott van Martin Eden, az azonos című Jack London-regény főhőse, amely azért érdekes, és nem feltétlenül fikció, mert tulajdonképpen önéletrajzi írásmű – tehát Martin Eden nem más, mint Jack London alteregója.
Meghatározó olvasmány ez a könyv mindenkinek, aki írásra adja a fejét, és kezdeti (majd elhúzódó) nehézségei támadnak a megélhetéssel, publikálással, híressé válással kapcsolatban.
Martin Eden válaszát a nehézségekre (hogy tudniillik öngyilkos lesz a kötet végén, aminek másfél oldalas leírása az egyik legdöbbenetesebb halálleírás a világirodalomban) nem ajánlom, de az addigi hozzáállása mindenképpen példaértékű.
És ha már elkanyarodtunk az irodalom irányába, feltétlenül említsük meg Kakas Mártont – amellett, hogy ez Jókai Mór írói álneve volt (az 1860-as években a politikai közéletről írt szatirikus költeményeit és „leveleit” adta közre e néven), 1894 és 1914 között a Budapesti Hírlap mellékleteként is működött kéthetenként megjelenő, illusztrált élclapként.
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül Tersánszky Józsi Jenő talpraesett és igazi nagy kujon regényhősét, Kakuk Marcit (mert a Márton becézve Marci: igaz, a Marcell is) vagy az élő és alkotó szerzők közül Gerlóczy Márton írót, Kalász Mártont, a Magyar Írószövetség volt elnökét, illetve a színházi és szépirodalmi berkekben egyaránt otthonosan mozgó Karinthy Mártont, Karinthy Frigyes unokáját sem.
Természetesen napestig lehetne még sorolni a híres Mártonokat, de a mai napon mind közül Luther Mártonra emlékezzünk még kicsit, akinek életműve eszmetörténeti, kulturális és történelmi jelentőségű. (Nekem a legszemélyesebb kapcsolatom ezzel a névvel mégis a fiamon keresztül valósul meg, aki ugyan még csak ötéves, de máris a Nagy Márton Dániel névre hallgat, és belőle is lehet még híres ember, de ez már az ő… predesztinációja.)
