Egy szobrásznő barátja a Móricz Zsigmond körtéri barikádemlékműre pályázott, amikor Kövessy Róbert filmrendező felfedezte a Szeles Erikát ábrázoló közismert fényképet, amelyen ,,davajgitárral” a kezében a Blaha Lujza téren áll, és a kamerába néz. A kép a Billed Bladet dán magazin címlapfotójaként járta be a nyugati országokat.
– Rá kellett döbbennem, hogy a körtéri barikád építésében több nő is részt vett, így ötlött eszembe, hogy alig ismerünk női hősöket a forradalomból. Magam sem gondoltam, hogy a nők ennyire benne voltak az eseményekben – emlékezett a kezdetekre a filmrendező, aki elhatározta, hogy megtalálja a szóban forgó hősöket. A nők szerepét történelmi tanulmányok sem dolgozták fel teljesen, így az 1956-os Emlékbizottság támogatásával készítette el a Pesti lányok című dokumentumfilmet.
A filmben négy nő sorsát ismerjük meg. Megjelenik a már említett Szeles Erika, a „piros kabátos lány”, a Magyar Rádió elfoglalásának hősnője, Kozmovszky Edina, „Hosszú Mari”, aki a Tompa utcai csoport és a decemberi nőtüntetések fő szervezője volt, valamint a „Copfosnak” becézett Budavári Győzőné – a híres körtéri barikád és ellenállás egyik vezetője – akit a Paris Match egyik ’56-os száma örökített meg.
A körtéri barikádos lány, később Budavári Győzőné megúszta a börtönt, és bár megfigyelték, semmit sem tudtak rábizonyítani. Édesapját azonban megölték. – Filmünkben elmondja, milyen rendes ember volt az édesapja, a forradalmi nemzetőrparancsnok, aki például kinyittatta a boltokat a forradalom napjaiban. Őt is hosszú ideig megfigyelték, majd felakasztották – mondta a rendező.
A filmből kiderül, hogy Hosszú Mari négy évet ült a kalocsai börtönben a forradalom után, és az életét beárnyékolja gyermekének és édesanyjának a halála, akik azokban az években hunytak el, ezért nem tudott elbúcsúzni tőlük. Kozmovszky Edina Franciaországba menekült, Kövessy Róbert ott is meglátogatta, de a film miatt hazahozták az eredeti történelmi helyszínekre is.
A rendezőt a hatalom ellen küzdő individuum foglalkoztatja
Ám a filmrendező kutakodásának még korántsem sincs vége. Több nő sorsát a következő filmjében szeretne bemutatni. – A politikai foglyok is nagyon érdekelnek. Kiskamerával már el is kezdtem forgatni, de egyelőre nem kaptam támogatást, pedig történelmi kincs van a kezemben. A következő filmembe beépíteném a Belovai Istvánról készített felvételeimet is, aki katonai attasé volt Londonban. Ő tudomást szerzett arról, hogy egy amerikai tábornok átállt az oroszokhoz, és kiszivárogtatta az egész védelmi rendszerüket. Ezután megkereste a CIA-t, kiadta nekik az információt, erre elfogták a tábornokot, majd Belovai Isvánt is. Néhány évet, 1985-től a rendszerváltásig börtönben ült; pár éve halt meg. Nem rehabilitálták, és máig vitatott, hogy hazaárulást követett-e el vagy sem. Pedig a demokráciáért küzdött, az 1956-os forradalom egyik hőse volt. Erre a témára is pályázom hamarosan – mondta Kövessy.
A rendszer elleni lázadás hősiessége és romantikája érdekli, 2000- ben a legendás CPg-ről (Come on Punk group) készített filmet, a Pol Pot Megye punkjait, ami most nemzetközi fesztiválra is bekerült. „Ők voltak a legelső és igazi hazai punkzenekar a Közellenség nevű csapattal együtt. Mindenki előadta a nagy lázadót a P. Mobiltól és a Beatrice-ig. De Nagy Feró is bevallja, hogy senkik nem voltak ahhoz a lázadáshoz képest, amit a CPg, vagy a Közellenség felvállalt. Az a két formáció ült éveket a szövegeikért, a többit üldözték, de valljuk be megtűrték őket. Nagy kultusza van most az undergroundnak és a punknak, nekem egy kicsit olyan felemás underground az, amit túlhangsúlyozunk. Izgalmas volt a Kieselbach Galéria plakátkiállítása is ezekről a zenészekről, de ha nem is voltak támogatottak, tűrte őket a rendszer és így bár egy korszak undergroundjának meghatározó szereplői, ahogy a plakátok is egy korszak lenyomatát hordozzák, mégis történelmi szempontból súlytalannak érzem a tárlatot. ”
És ezen a ponton azt kérem, idézzen ezekből a szövegekből. Mindjárt a kedvencét veszi elő: „Itt mindig kék az ég, Itt mindig zöld a fű, Itt az emberek mind némák, Itt mindenki tetű”. Majd hozzáteszi, szíve szerint az irodalomkönyvek részévé tenné e sorokat. Két és fél évig ült a zenekar kivéve a legfiatalabb kiskorú tagjukat. „Számomra ők voltak a forradalmárok”- vallja Kövessy Róbert.
A rendezőt a hatalom ellen küzdő individuum, a szellem és a lélek szabadsága foglalkoztatja. Éppen ezért úgy véli, nem igazán lehet sehová sem besorolni az alkotásait, és hisz abban, hogy a még fel nem fedezett, ki nem beszélt rendszerellenes tettek bemutatásával újabb látószögből szemlélhetjük a diktatúrát, s most még van egy kis időnk, hogy megszólaltassuk a hősöket.
