– Miért éppen Radnóti Miklóst választotta?
– Évtizedek óta vágyom arra, hogy legyen egy Radnóti-estem, most jött el az az időszak, amikor úgy érzem, hogy már merek rá vállalkozni. És hát Radnóti olyan költő, aki mellett lehetetlen elmenni. Amikor megtudtam, hogy utolsó verseit hogyan találták meg, csak misztikusabbá vált a költészete, és egészen lenyűgöző számomra, hogy valaki olyan borzasztó körülmények között is képes ilyen magasan szárnyalni, ilyen szívbe markoló műveket írni.
– Hogyan készül rá? Elárulna néhány műhelytitkot?
– A színészi munka és a színpadra vitel előkészítése során rengeteg filmszerű képet látok, emlékeket idézek fel közben. Részletekbe menően elképzelek mindent, például az őröket, az éhséget, a szögesdrótot és az otthont, ahová hazavágyódik a lírai én, még a fal színét és a szilvafákat is pontosan, élethűen. Ahhoz, hogy igazán bele tudjam magam élni egy szituációba, rengeteg empátiára van szükségem.
– Igen, éppen ezért a nézőben gyakran merül fel az a kérdés, hogy vajon mennyire viseli meg egy-egy ilyen nehéz történet a színész idegrendszerét, lelkét…
– Ami velünk, színészekkel történik, az pozitív stressz – bár Jászai Mari híres mondása szerint, „ha a színész felkészült, nem kell félnie” – mert, annak ellenére, hogy elképzeljük és intenzíven átéljük a drámai helyzeteket, a borzalmakat is, az előadás végén viszont ott a felszabadító érzés, a sikerélmény, amelyet a nézői visszajelzések jelentenek.
– Egy önálló est összeállítása egyszerre igényli színészi és rendezői jellegű feladatok elvégzését. Milyen érzés ennek a kettős látásmódnak köszönhetően egyszerre belül és kívül lennie önmagán?
– Szerintem az ilyen jellegű költői esteket nem kell túlságosan megrendezni, ha az ember tudja, hogy miket mond, ha a felkészülés során a színész elmélyült a szövegben, s ha önmagát adja. Természetesen vannak olyan darabok – ez műfajtól és témától is függ –, amelyek jobban igénylik a rendező és a dramaturg munkáját. Ami pedig a Radnóti-est szerkesztési elveit illeti: a személyesség vezetett, a kronológiára támaszkodtam. A kiválasztott 18 verset színesítem a költő hozzájuk kapcsolódó naplórészleteivel, a válogatás során a fontosabb életrajzi állomások, elemek megmutatását tartottam szem előtt, éppen ezért elhangzanak Radnóti Sík Sándorhoz, Ortutay Gyulához írt költeményei is, és a Babits Mihály halálára írt verse.
– Mennyire számít jól mondhatónak Radnóti költészete? Mennyiben más kortárs versekkel dolgozni, illetve hogy érzi, még mindig igaz Kányádi Sándor definíciója, miszerint „a vers az, amit mondani kell”?
– Radnóti költészete jól mondható, akárcsak Babitsnál, hömpölyögnek a meglepő sorok, a kortárs költészet ellenben sokszor nehezebb feladat, ugyanakkor nem gondolom azt, hogy ne lehetne a kortárs verseket „kihangosítani”. Magyar színészként hálás vagyok ezért a sokszínű költészetért, amelyben jó elmerülni, hál’ istennek nem fogy ma sem költészetünk gazdagsága, sőt úgy látom, hogy a kortárs költészet magába gyűjtötte az összes eddigi kor esszenciáit.