Képesek vagyunk-e ma is a négy sarkalatos erény – az igazságosság, a mértékletesség, a lelki erősség és az okosság – mentén élni az életünket, vagy ez csupán utópia egy olyan társadalomban, amely morális válságot él meg, mert elvesztette a kapaszkodóit? Többek között erre keresi a választ az Idők jelei vitairatokban a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége és a Professzorok Batthyány Köre.
Az Uránia Nemzeti Filmszínházban újabb értekezéskötetet és egy filmet mutattak be, mely az erények megjelenési formáit, mindennapi szerepét, fontosságát újszerű, izgalmas módon tárgyalja. Az Újra néven nevezzük című kötet keresztény alapokon elemzi a magyar közélet és a politika helyzetét, áttekinti a mai magyar társadalomban észlelhető jelenségeket, valamint irányt mutat a keresztény gondolkodású közéleti szereplőknek.
A szerdai díszbemutatót Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta, hogy nagy szükség van valóságos, a kormányt teljesítménye, Magyarországot helyzete és lehetőségei alapján megítélő diskurzusokra – és olyan emberekre, akik képesek a kritikus szolidaritásra.
A film megtekintése után a szerkesztőbizottság tagját, Osztie Zoltán atyát (képünkön) kérdeztük az erényes élet mai érvényességéről és a kezdeményezés céljáról. Mint mondta, az Idők jelei sorozat kezdete arra az időre nyúlik vissza, amikor a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége elnökeként megbízást kapott, hogy adjanak bizonyos visszajelzéseket a kormánynak arról, melyek a számukra kifogásolható pontok a közéletben és a kormány munkájában.
– Balog Zoltán miniszter úrral akkor úgy ültem le beszélgetni, mint lelkész a lelkésszel, és ebből a diskurzusból nőtt ki az úgynevezett kritikus szolidaritás gondolata a mi részünkről. Az volt a szándékunk, hogy adjunk belülről jelzést, hogy mi az, ami kifogásolható, de egyben pozitív javaslatokat is fogalmazzunk meg. Ekkor kezdődött el egy közös munka, melybe mintegy száz szakembert vontuk be tanácskozásra – idézte fel Osztie Zoltán atya.
Mint mondta, az első kötet egy tükör volt az akkori helyzetről, a rákövetkező évben kicsit másként szerkesztették a könyvet, majd változtattak a módszerükön, azon, ahogyan közvetíteni szeretnék a mondanivalójukat.
– Alapvetően megfordítottuk a koncepciót: nem azt mondtuk, hogy nézzük meg az életünket és alkossunk látleletet, hanem azt, hogy a négy erény alapvetés, melyek gyakorlása révén válhat igazán emberivé, élhetővé az életünk, és ezáltal alakulhat ki pozitív jövőképünk. Kutatásainkban azt vizsgáltuk, hogy ezek mennyire vannak jelen a ma embere életében – fejtette ki a szerkesztőbizottság tagja.
Az Uránia Nemzeti Filmszínházban bemutatott dokumentumfilm a társadalom különböző szereplőinek megszólaltatásával, újszerűen láttatja az erények mai értelmezését, fontosságát, egyéni életeken, sorsokon keresztül hozza közelebb őket, egyben ismerteti azok filozófiai, vallásfilozófiai hátterét is. A filmnek hamarosan a rövidített változata is megszületik, amelyet – elsősorban oktatási céllal – tanintézményekhez juttatnak majd el az alkotók.
